Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Veres Gábor: Adatok a Bükk és a Mátra környezetében kialakult bútorkészítő központok XVII–XX. századi történetéhez • 93
Sziihahuta A Nógrád megyében fekvő Szuhahuta (ma Mátraalmás) 1949-ig Heves megyéhez tartozott. A falu szlovák telepeseit a XVIII. század végén létesült üveghuta vonzotta a területre, ennek megszűnése után - a XIX. század derekától - fokozatosan tértek át a faszerszámok, faeszközök (kaszanyél, gereblye, guzsaly stb.), néhányan pedig az ácsolt ládák készítésére. Elsősorban a Mátra északi előterében lévő palóc falvakat látták el termékeikkel. Néhányan a gömöri bútorokat piacra szállító kereskedőkkel is kapcsolatba kerültek, így termékeik az Alföld felé is eljutottak. Legismertebb specialisták a Stork (István, János, Vendel) és a Gembiczki (István Jankó, Honvéd József, Joáchim) családokból kerültek ki. Az 1948-50-es években arra vonatkozóan is végeztek adatgyűjtést a településen, hogy a lakosok honnan származtatják a szuhahutai családokat.48 A 83 éves Stork István szerint Lajguték Morvaországból, Gembiczkiek Lengyelországból, Storkok Csehországból érkeztek. Hasonlóan nyilatkozott Laj- gut János is: Lengyelországból jöttek a Gembiczky és Draveczky családok, Csehországból a Storkok, Németországból a Lajgutok. Szuhahuta lakóinak jelentős része a magyar mellett szlovákul beszélt, az idősebbek még ma is beszélik a nyelvet. A csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében Szuhahutáról is kerültek családok Csehszlovákiába, például a Gembiczkiek közül. Sajnos a megyében gyűjtött szuhahutai szekrényekről nem minden esetben tudjuk, kinek a keze munkája. Néhány példán keresztül érdemes megvizsgálni díszítő stílusukat. Egy Bodonyban gyűjtött49 darab tölgy- és bükkfából készült, teljes körívek díszítik, melyek belsejében rozetta és forgórózsa látható. A körívek a deszkákon azonos méretben, sormintaszerűen vannak elhelyezve. A körök átmérőjét úgy választották meg - a deszka szélességéhez képest -, hogy azt teljes hosszában azonos méretű, egész mintával tölthessék meg. Nem használtak egyenes vonalakat, rácsokat, illetve szabadrajzot, valamennyi motívum körzővel készült. Különösen jellemző volt az ácsolt ládák festése. Stork István egyik munkáját 1955. áprilisában filmre vették, ennek alapján jól nyomon követhető a ládakészítés- és díszítés minden mozzanata. A Néprajzi Múzeumban ma is meglévő darab vörösített,50 tetején kék-zöld csíkozás, elején kék-zöld táblázás. A korábban használt vörösítést égerfa héjával végezték, majd ezt váltotta föl az enyves festékkel történő színezés, valószínűleg az ekkor már divatosabb asztalosmunkák hatására. A festés szolgált alapjául a vésett motívumoknak. A 48 NM EA 2269/A 15. cédula. 49 DIV.N. 63. 102. 35. 50 NM. 55. 42. 1. 105
