Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 18. (Eger, 2007)

TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Sebestény Sándor: A „hevesi ügy” 1867-ben (Csiky Sándor Naplója) • 75

hanem minden gyermekének a haza önállóságának ás alkotmányos szabadságának zászlaja alá, kell sereglenie.”

Majd patetikusan így folyatta, „azt tanultam én a történelemből, hogy az önkormányzat minden nemzeteknek azon nagy kelléke, amely nélkül nincs anyagi jólét, nincs személyes biztonság.” Madarász szavai a nemzet önrendelkezési jogának teljes érvényesítésének követelését takarták. Külön kihangsúlyozta, hogy reményei szerint a nemzet békés úton, „az 1848-diki, s az ezt megelőző törvények visszaszerzésére fogja minden erejét törvényes úton kifejteni”. Mondta ezt annak tudatában 1867. június 4-én, hogy „irtózatos kisebbségben” - az ő szavai - vannak a képviselőházban. Befejezésül a jelent a történelmi múlt tükrében vizsgálta meg, s így szólott: „ ...midőn Dárius (király) meg akarta hódítani a szittyákat, kiket történetírók eleinkül mondanak, s önbirodalmába akarta kebelezni őket: a szittyák nem szóltak semmit, de küldöttek neki egy ’egeret’, ’békát’, ’madarat’, s ’nyilat; s ez azt jelentette, hogy ha Dárius nem tud úgy földbe bújni, mint az egér, úgy vízbe bukni, mint a béka, úgy légben repülni, mint a madár, meg nem szabadulhat nyilaiktól sem.”12 S hozzátette: „Én elhagyom a nyilakat, mert a szomszéd országokkal testvériesen kívánok élni.” Madarász beszédét szélsőbal társai felé fordulva - a parlamenti jegyzőkönyv rögzíti - fejezte be, idézve a költő szavait:

„Erőt a férfiú keblébe,

Szívünk’ ne fogja csüggedés.

Öröm hajó, ha szenvedés:

Egyenlőn lépjünk ellenében.”

A királyi hitlevél bevezetőjét és 1. szakaszát még ezen a június 4-i ülésen felállással, látható többséggel elfogadta az alsótábla. A 2. szakasznál viszont vita támadt, mert Borlea Zsigmond román képviselő az eredeti „valláskülönbségre való tekintet nélkül” jelzőt kiegészíteni kívánta azzal a beszúrással, hogy „vallás- és nemzetiség különbségre való tekintet nélkül.” Ekkor felállt a magyar közjog régi bajnoka Zsedényi Ede, és felhívta képviselőtársa figyelmét, hogy „de medio regnicolarum delectas personas seculares,” vagyis a magyar korona tagjai közül „1848 óta akár nemes, akár nem nemes, bármely nemzetiségű polgárok sorából jelölhet ki ő felsége koronaőröket,” vagyis „minden lakosnak, így minden nemzetiségnek ugyanazon közjoga van.”13 Aloisiu Vlad erre rálicitált Borleára, szerinte az kerüljön be a hitlevélbe, hogy a koronaőr választáskor „az országban levő és törvényesen bevett vallásokra és nemzetiségekre való tekintettel” járjanak el. A korábbi gyakorlat szerint egy katolikus és protestáns úr töltötte be e tisztet.

12 Uo. 244.

13 Uo. 245.

78