Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 18. (Eger, 2007)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Csiffáry Gergely: A hatvani sörház és a vendégfogadó XVIII–XIX. századi múltja • 55
A hatvani sörház és a vendégfogadó XVIII-XX. századi múltja 1687-ben miután Hatvanból kiűzték a törököt, a település és a vár fegyverrel meghódított kincstári jószágnak minősült, s így a budai kamarai igazgatóság felügyelete alá került. Tíz év múlva Lipót király a török háború kiadásainak fedezése miatt a visegrádi és a hatvani uradalmat eladásra kínálta, viszont vevő még 1699-ben sem jelentkezett.1 1701-ben a kamara emberei kialakítottak Hatvan központtal egy uradalmat, amelyre Salm Károly Theodor Ottó birodalmi herceg, császári és királyi belső titkos tanácsos és tábornagy kapott még abban az évben donációt. A mesterségesen létrehozott uradalom új birtokosát állandóan perrel támadták azok a korábbi tulajdonosok, akik a domimium létrejötte miatt elvesztették a birtokaikat. Ezért a kellemetlenségek miatt, Salm herceg 1703 után, a Rákóczi szabadságharc alatt visszaadta az uradalom birtokjogát a kamarának. 1711-ben új tulajdonosként Starhemberg Gundaker Tamást iktatták be, aki utóbb 1712-ben 40.000, majd 1719-ben 150.000 írt lefizetésével véglegesen megkapta a hatvani domíniumot.2 Majd Starhemberg gróf az uradalmat 1746-ban 200.000 frt-ért eladta Grassalkovich I. Antalnak.3 Ha pontosak akarunk lenni Grassalkovich már 1730-tól sorra megszerezte Starhemberg gróftól a hatvani javadalom falvait.4 Ezt támasztja alá egy másik kutatói vélemény, amely szerint Grassalkovich: „1746-47-ben a hatvani uradalom teljes megszerzését irányozta elő a Starhemberg grófoktól, s ezt el is érte."5 Grasalkovich I. Antal különös figyelemben részesítette a Pest-Hatvan-Kassa országutat és a Pest-Szeged közti országos főutat. Ennek az volt az oka, hogy Buda környékén a kamarai és Zichy jószágok gátat szabtak az ő birtokosi terjeszkedésének. Emiatt azonban számára értékesebbnek tűnt a Duna-Tisza közének a pesti oldala, ahol a népes vásárok és nagy építkezések miatt felvirág1 DERCSÉNYI Dezső-VOIT Pál, 1978. III. 250. 2 B. GÁL Edit, 1997. 140-141. 3 SZEPES (Schütz) Béla, 1940. 49. 4 SOÓS Imre, 1975. 251-252. 5 FALLENBÜCHL Zoltán, 1997. 13. 55
