Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 18. (Eger, 2007)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szikla Gergő: Eger lakosságának élete a II. világháború idején • 103
szovjet csapatok ezt kihasználva délről vezettek támadást Eger központja felé, és november 30-án, egynapos utcai harcok után a németek kiürítették a várost. Az Egerből kivonuló német egységek nem távolodtak messzire, hanem Felnémet és Egerbakta előtt rendezkedtek be védelemre, egy tüzérséggel megerősített egység pedig a Várhegyen fészkelte be magát. így még hetekig tűz alatt tartották az Eger - Felnémet közötti utat, amely érzékenyen érintette a szovjet alakulatokat, mert mozgásukat a német ütegek teljesen megbénították. Az 53. hadsereg nyugat felé húzódott, hogy segítse a Mátra keleti oldala elleni szovjet támadást, amely Síroknál teljesen elakadt. A Bükk hegység további megszállását pedig a 27. hadsereg vette át. Noszvajt még november 27-én - Eger elfoglalása előtt - bevették, és ugyanazon a napon elérték Síkfőkutat is. Tehát a hónap végére ott álltak a Várhegy és a Nagy-Eged lábánál. Az oroszok a Várhegy keleti oldalán rohamoztak. Az erdővel borított területen csak szekérutak és gyalogösvények álltak rendelkezésükre. A harcok december 10-ig elhúzódtak, amikor is a németek Felsőtárkány felé leereszkedve elhagyták a Várhegyet -, ahol még ma is találni orosz aknadarabokat - és a községtől nyugatra rendezkedtek be védelemre. Felnémetnél az út két irányba fut: jobbra a Bükk tömbje felé, balra pedig a hegység nyugati peremén a Borsodi-medence irányába. A szovjet csapatok az utóbbit szerették volna kézrekeríteni, mert akkor az egész bükki német védelem összeomlik. Viszont a szűk völgy, amelybe a medence torkollik, nagyon alkalmas terep volt a védelemre, és a németek ki is használták a számukra kedvező földrajzi adottságot, s a sziklás, erdős vidéket szinte bevehetetlen erőddé építették ki. Az oroszok ezért a községtől nyugatra nekivágtak a hegyeknek, és Bervavölgyön keresztül északról megkerülték Felnémetet.146 A németek még tartották pár napig a Bükk nyugati peremét - különösen Szarvaskő környékét -, de az oroszok kemény küzdelemben végül is kiszorították innen őket. A harcok tanúbizonyságául számos magyar és német katonasír található még ma is a Bükk hegységben. December 12-én 930-kor Eger városa még egyszer részesülhetett a háború borzalmaiból, ugyanis a „baráti” Németország még utoljára „üdvözölte” a lakosságot, aminek következtében húsz ház összedőlt, harminchármán meghaltak és nyolcvanheten megsebesültek. A békés építőmunkához éppen csak visszatérő város bombázását semmi sem indokolta.147 SZIKLA GERGŐ 146 ÁROKAY Lajos 1970. 122-123. 147 Á. VARGA László 1980. 61-63. 139
