Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 18. (Eger, 2007)

TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szikla Gergő: Eger lakosságának élete a II. világháború idején • 103

Ekkor meghirdettek egy akciót is, hogy aki bevezeti a főzési villanyáramot, 2 P/kW-ért kapja, a 8 P/kW-os világítási áram helyett. Ez sokkal olcsóbb volt a drága és hiánycikknek számító tüzelőanyagnál és petróleumnál, de mégis kevesen vezettették be, mert a villamos főzőkészülék 90-100 P-be került.

Még Magyarország háborúba lépése előtt, 1941 februárjától az iparosoknak és a kereskedőknek be kellett jelentenie minden bőrtalpú lábbelit, ami raktáron volt. Ekkor azokat zár alá is helyezték, hogy megakadályozzák a felvásárlásokat. Az ország termelése ekkor a hazai bőrszükséglet 35%-át fedezte, és így próbálták meg szabályozni az eladást. A javíttatást nem tiltották, és a méretre megrendelt lábbeliket is el lehetett készíteni.94

Sokan félreértelmezték a tizenöt napos bejelentési határidőt, és megostromolták a cipőüzleteket, de hiába, mert bőrtalpú cipőt árusítani már nem lehetett.

Márciustól cipőt vásárolni, készíttetni, javíttatni csak utalvány ellenében lehetett, amelyet a polgármesteri hivatalban kellett igényelni. Először a nehéz testi munkások és a hivatalba járók kaptak, utána a férfiak, majd a kereső nők. Bizonyos különleges bőrtalpú cipőkhöz (pl.: lakkcipő, selyemcipő) nem kellett utalvány.

Eger város havi lábbeli adagját körülbelül 700 pár kész cipőben95 és körülbelül 500 kg talpbőrben96 állapították meg. Ezek a számok hol nőttek, hol csökkentek, de inkább az utóbbi volt a jellemző. így egy emberre négyévenként jutott egy új cipő.97 A lábbeli és a talpbőr szétosztására ideiglenes munkaerőket alkalmazott a város. Minden 10.000 ember után egy főt, vagyis három személyt.98

1941. szeptemberi-tői bevezették a típuscipőket, s a vásárlók kilenc féle (női és férfi) cipőből választhattak.99

1940 májusában kezdték meg a vásárlási könyvek szétosztását. Ezekbe a könyvekbe kellett bevezetni bizonyos közhasználati cikkek (kivéve a kalap, ernyő, sál, stb.) vásárlását és a megvett mennyiséget. Az áruk havonta beszerezhető mennyisége meg volt határozva, és azt nem szolgálhatták ki a kereskedők annak, aki már megvette a rendeletekben előírt adagot. A vásárlási könyvvel ennek az ellenőrzését oldották meg. A könyvek szétosztását és ellenőrzését a polgármesteri hivatal negyvennyolc (később ötvenkettő) alkalmazottja végezte.

1942 Pünkösdjén a férfiakra újabb „csapást mért a háborúugyanis a sörgyártást - a legnagyobb melegek beköszöntével - a felére csökkentették, ami

94 Eger, 1941. febmár 17. 3.

95 Békeidőkben tavasszal és ősszel 6.000—7.000 cipőt adtak el, a többi hónapban valamivel kevesebbet.

96 Eddig Egerben havonta 3.000 kg fogyott.

97 Eger, 1941. március 29. 1.

98 HML V-71/53 12387 Kgy. 188/1941. sz.

99 Eger, 1941. augusztus 18. 3.

124