Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 17. (Eger, 2005)

TANULMÁNYOK - B. Illés Virág: A Fuorcontrasti kastély az 1761. évi inventárium tükrében • 57

A Fuorcontrasti kastély az 1761. évi inventárium tükrében Barkóczy Ferenc egri püspök (1745-1761) alakja nem ismeretlen a történeti irodalom előtt. Ellentmondásos személyiségének értékelése alapvetően kétféle megközelítés körül mozog. A Szmrecsányi-Bitskey-Entz-féle megközelítés az egri püspökben elsősorban egy barokk főpapot, „a hazai barokk szellem igazi reprezentánsát"

2 látja, egy vérbeli barokk urat, egy sokoldalú főpapot, a tudományok és művészetek iránt nyitott, lelkes és bőkezű mecénást, az egyházmegyéjéről gondoskodó, királynőjéhez hű, hazája felemelkedésén dolgozó hazafit. A 30as évekre jellemző, „neobarokk" történetírás inkább művészettörténeti szempontok alapján vizsgálta és értékelte Barkóczy alakját, míg az utóbbi években Bitskey István irodalomtörténeti kutatásai során a püspökről a korszak művelődéstörténetében betöltött szerepe alapján alakította ki értékítéletét. A Finánczy-Voit-Kosáry-féle Barkóczy-kép egy abszolutista földesúr képét rajzolja elénk.

3 Barkóczyban a feudális uralkodó osztály képviselőjét, egy retrográd, elfogult felfogású, késő barokk, önfejű, érzéketlen nagyurat, a felvilágosult abszolutizmus elutasítóját látják,

4 akiben a protestantizmus iránti tudatos antagonizmus a legélesebb és legmerevebb formájában nyilatkozott meg.

5 E Barkóczy-kép hívei a püspök művészettörténeti, építtető, mecénási szerepét nem vitatják, de Barkóczy megítélésekor inkább gazdaság- és társadalomtörténeti szempontok alapján vizsgálódtak. A püspök hírneves Fuorcontrasti kastélya jellegzetes ütközőpontja a két álláspontnak: egyfelől egy varázslatos, tündéri rokokó világ megjelenítője, ahová oly szívesen és gyakorta vonult vissza a pompakedvelő püspök; másrészt - ahogyan már a XVIII. század végén kialakult hagyomány is említi - egy 1 ENTZ Géza, 1939. 167-185.; SZMRECSÁNYI Miklós, 1937. 63-88.; BITSKEY István, 1978., 1996., 1997. 2 ENTZ Géza, 1939. 168. 3 VOITPál, 1969.1. köt. 144. 4 KOSÁRY Domokos, 1980. 72., 407. 5 FINÁNCZY Ernő, 1899. 81. 57