Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 17. (Eger, 2005)

FORRÁSKÖZLÉSEK - Nemes Lajos: Eger város az 1839-1843. évi gazdasági pénztári számadások tükrében • 129

protokollumok mellett a számadások azok, melyekből a városi archontológiához használható adatokat nyerhetünk. Meg kell jegyezni, hogy, ha egy adott évben nem volt tisztújítás, akkor sokszor csak a fizetései alapján lehet egy -egy tisztségviselő személyére adatot nyernünk. A fizetések mutatják azt is, ha a tisztségviselő személye változott, de annak okára is utalnak. Esetenként más megbízatásai vagy betegsége miatti távollétét is megjelölik. A városi ügyintézés szakszerűségének biztosítására egyre gyakrabban alkalmaztak a tisztségviselők munkájának segítésére a jogvégzett ügyvédeket. Különösen gyakori ez a sok vitás esettel találkozó árvagyámok esetében. Jogvégzett személyt alkalmazott a város az érsekséggel és a káptalannal, mint földesuraival szemben ebben az időszakban is folytatott úrbéri és felszabadulási perében. Az 1842/43-as évben külön közölték a tanítók és a külső tanácsosok fizetését, az 1841/42. 1842/43-as évben pedig a fertálymesteri fizetéseket. A fizetésekhez sorolhatjuk a város szolgaszemélyzetének, a cselédek néven megnevezett személyeknek a bérét. Ez 1839/40-ben 40 vFt-ot, 1841/42-ben 571 vFt 2 kr.-t, 1842/43-ban pedig 1076 vFt 45 kr.-t tett ki. Ide sorolták a tömlöctartót, a város hajdúit, bakterait, a kocsist, a városi bábát, harangozót a kéményseprőt, és a város által 1842/43-ban már alkalmazott énekest is. Két évben az 1841/42es és 1842/43. számadási évben külön megjelölték a kassza által fizetett hegykerülők és szőlőpásztorok bérét. Meg kell jegyezni, hogy a hegykerülőket egész évben foglalkoztatta a város a hegybírók munkájának segítésére. A szőlőpásztorokat csak augusztus közepétől alkalmazták az érő szőlő őrzéséért. A város jelentős bevételi forrása volt a piaci és vásártartás, ami ugyanakkor kiadásokkal is járt. Piaci költségek címen 1839/40-ben 261 vFt 10 kr-t, 1840/41-ben 830 vFt 9 kr.-t, 1841/42-ben 1125 vFt 37 kr.-t, 1842/43-ban pedig 217 vFt 1 kr.-t tett ki. A város biztosította a vásárbíró és a hozzá beosztott hajdúk segítségével a vásár rendjét. Ez azzal is járt, hogy az országos vásár idejére a vásárbíró részére a piac mellett egy házat béreltek, ahol éjjel-nappal elérhető volt, s így bármikor intézkedhetett. A városnak kellett gondoskodnia a vásártéren az árusítás megfelelő feltételeiről. Ez azzal is járt, hogy az itt lévő sarat, szemetet és az állatok ürülékét el kellett hordatnia. A szemét összegyűjtését a börtön rabjaival, elszállíttatását pedig a környékbekli falvak, Ostoros, Egerszalók és Szomolya szekérrel rendelkező lakosaival végeztették. A 1841/42től a város tanácsának határozata alapján a piaci és közlekedési viszonyok javítására elkezdték a piacra vivő út kikövezését. Ez komoly kiadásokat jelentett, mivel szakképzett flastromozókat, azokhoz megfelelő segédszemélyzetet kellett alkalmazniuk. Ugyanakkor jelentős összegeket igényelt a kövezéshez szükséges sank és kő előteremtése is. Kisebbfajta beruházást jelentett a városnak a munkálatokhoz szükséges 14 talicska beszerzése is. A piacon végezték a mértékek hitelesítését is. Ezek kezelésére az ajtónállóknak és az inspectornak fizettek kisebb összeget. 144