Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 16. (Eger, 2004)

TANULMÁNYOK - Horváth László: Vámosgyörk a jobbágyfelszabadítástól a „felszabadulásig” • 47

A falu helyzetén és jövőjén alapvetően a vasút lendített. A vasút volt ugyanis a XIX. század nagy csodája. Egy csapásra összeszűkült a világ, az addigi több napos szekérút helyett órák alatt elérhetővé váltak az uticélok, szállíthatóvá és így jól értékesíthetővé a vidéki termékek, termények. A társadalomra és gazdaságra gyakorolt hatása napjainkig érződik. Korábbi virágzó, gazdag települések váltak másod-, harmadrendű alközpontokká - ha nem részesültek a „vaspálya" áldásaiból -, s addig ismeretlen kis falvacskák lettek gócponttá, fejlett kereskedelmü, iparú és kulturális székhelyekké, ha földrajzi fekvésük, netalán a pálya-kijelölő bizottság kegye úgy hozta. 1847. szeptember l-jén adták át a Pest-Szolnok vasutat, mely óriási vitákat, indulatokat váltott ki. Voltak támadói és lelkes hívei egyaránt az új vívmánynak. Azt viszont mindenki érezte, hogy most olyasmi vette kezdetét, amire eddig nem volt példa az ország történetében. Alapjaiban megváltoztak a Kárpátmedence kereskedelmi, közlekedési, gazdasági lehetőségei a vasút következtében. Ám a vasúthálózat kiépítése igazán csak az abszolutizmus időszakában kapott látványos lendületet Magyarországon. A centralizációra törekvő bécsi udvar - a katonai szempontokat is szem előtt tartva -, igyekezett „beszőnF az országot a vaspálya pókhálójával. A Pesti Kamara a fontosságra hivatkozva 6 főirányt emelt ki, és biztosított elsőbbséget megépítésükhöz. Ezek között találjuk a legsürgősebben kiépítendő Pest-Hatvan-Gyöngyös-Eger-Kassa-EperjesGalícia vasúti összeköttetést.

19 Még konkrétabban fogalmaz a német nyelvű Central Blatt 1865. február 15-i száma: „...Végül megkaptuk az előkoncessziót 1864. november 30-án a Hatvan-Gyöngyös vasútra is, amelyet Gyöngyös város kezdeményezett. Kitűzték a nyomvonalat is, amely nemcsak arra hivatott, hogy a kereskedelmi szempontból fontos városokat összekösse, hanem hogy a természeti eredetű termékekben igen gazdag Felső-Tisza és Mátravidék, valamint Pest és a Duna, másrészt Felső-Magyarország között vasutunk révén közvetlen kapcsolat jöjjön létre..." Azaz már az abszolutizmus idején megszületett a döntés a valóban stratégiai jelentőségű keleti vasút megépítéséről, megtörtént a nyomvonal kijelölése, s mindenki biztosra vette, hogy a vasút a meglévő városokat, jelentős kereskedelmi, gazdasági központokat fogja az Alföld északi peremén fölfűzni Miskolcon át egész Kassáig. Nemigen gondolta senki, hogy a Gyöngyös-EgerMiskolc nyomvonal helyett, egy Hort-Vámosgyörk-Ludas-Kál-Kápolna-Füzesabony irány kap valaha is zöld utat. Ez közlekedéspolitikai, közgazdasági tréfának tűnhetett volna még a közutálatnak örvendő, egyébként szakszerű császári adminisztráció számára is. Csakhogy jött a kiegyezés, s vele feltűntek Magyarországon a titokzatos „görbe vasútvonalak". Gazdasági Lapok, 1851. április 20. 53