Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 16. (Eger, 2004)

TANULMÁNYOK - Csiffáry Gergely: Timsógyártás a régi Magyarországon • 5

zsilipen engedték le, s fenyőfából készült csöveken vezették a vizet a lúgházba, ahol a kioldás történt.

57 A timsófőző üzem az első években gyorsan fejlődött. 1785-ben már 22 helybeli és 2 sziléziai munkást foglalkoztatott. Az üzem első termelési adatait is 1785-ből ismerjük. Eszerint 1200 bécsi mázsa helyben bányászott timsókőből, 2400 akó vízzel 300 bécsi mázsa timsót állítottak elő, amelyet Debrecenben, Pesten, Egerben értékesítettek 2600 frt-ért. Az alkalmazottak mintegy fele a szállítással, teherhordással foglalkozott. Az 1785-ös vármegyei összeírás szerint, ha nagyobb lenne a kőzet timsótartalma, és a felszerelése több lenne az üzemnek, akkor még növelhetné a termelést.

58 Később a termelés már nem nőtt egyenletesen, volt olyan év, amikor 300-350 bécsi mázsát, de előfordult, hogy csupán 100-150 bécsi mázsa timsót állítottak elő, pedig Párád bővében volt a timsógyártásra alkalmas kőzetnek, ugyanakkor megvolt a hazai kereslet is iránta. Más adatokból kiderül, hogy az ún. társulati timsófőző felállításában kezdettől fontos szerepet játszott a külföldi tőke. 1787-ben Johann Baptist Nayss fiumei üzletember kereskedelmi jellegű utazást tett Magyarországon II. József hozzájárulásával. Az útjáról készült írásbeli jelentését 1787. augusztus 27-én készítette el.

59 Utazása során Kassáról Miskolcra, majd onnan Harsányon, Mezőkövesden át Egerbe utazott. Leírása szerint a vidék csak a lengyel borkivitelbe tud bekapcsolódni, a tengerparti kereskedelem számára a nagy távolság (kb. 700-800 km) miatt legfeljebb csak rossz termésű, drága esztendőkben lenne kifizetődő a Tisza felé gabonát szállítani, bár gabonája jó minőségű. Hangsúlyozza viszont, hogy a Valenta-féle társulati timsógyár, amelyben a fiumei tőke már eddig is érdekelt, fejlesztésre érdemes. Gyöngyös, Hatvan, Gödöllő felé továbbutazva a debrői dohányban látja az egyetlen exportképes terményt, amelynek a jellemzésére bővebben kitér.

60 A társulati timsógyárnak több sebezhető pontja volt, amely hosszú távon az üzem tönkretételéhez vezetett. Orczy József bérlőként szeretett volna a társulati tulajdonú bánya részjegyeiből megszerezni bizonyos hányadot, s miután ilyen irányú követelését visszautasították, ezért ő mindent elkövetett, hogy a társulatot megbuktassa. A timsógyártó társulat talán legérzékenyebb pontja a tüzelőanyag, azaz a fa beszerzése volt. Ebből jelentős mennyiség kellett a timsókő hevítéséhez, az oldat sűrítéséhez, a timsógyártó telep épületeinek a fűtéséhez. A fára az Orczy-családnak is szüksége volt, s értékét növelte a korszakban fellendülő hamuzsírfőzés. Ugyanakkor megirigyelve a felfutóban lévő társulati timsófőző jövedelmezőségét, ezért utóbb az Orczy-család is létesített egy másik SOÓS Imre-SZŐKEFALVI-NAGY Zoltán, 1967. a 130. HML. IV-l/b/146. Vármegyei közigazgatási iratok. 1785. Nr.° 659. KOSÁRY Domokos, 1962. 211-212. KOSÁRY Domokos, 1962. 215. 17