Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 16. (Eger, 2004)

TANULMÁNYOK - Csiffáry Gergely: Timsógyártás a régi Magyarországon • 5

A timsógyártás legfőbb műveletei a következők voltak. A kibányászott timsókövet a bánya területén tárolták, ahol az idők során a levegő nedvességével érintkezve elmállott. Az esővíz által kimosott timsóoldatot medencében összegyűjtötték. Ezután pörkölték a timsót, amihez téglafalú kemencét építettek. A timsógyártás során nem csupán a természetes mállás során keletkezett és az esővíz által kimosott timsót használták fel, hanem a kőzet pörkölésével siettették a szulfidok, elsősorban a pirit gyors oxidálódását, amely a természetben igen lassan ment végbe. Orczyék parádi timsófőzőjénél 1801-ben 14 személyt alkalmaztak a munkáknál a főzést irányító mesteren kívül. Ők vágták a tűzifát, ők rakták ki és be a timsókövet a kemencébe, valamint válogatták a már pörkölt timsókövet. A válogatásnál azt fogadták el, amely elvesztette kristályos szerkezetét, egyenletesen földes külsejűvé vált, a nyelvhez nem ragadt, vízzel főzve sem oldódott már ki belőle semmi. Ezután érlelték az anyagot 1-2 hónapig. Az égetett timsókőben a levegő vízpárája hatására kialakul a kristályvíz tartalmú timsó. A sok kristályvizet tartalmazó timsó nagyobb térfogatú lesz, mint az eredeti ásványok, s emiatt szétfeszíti a kőzetet. Ennek során a kezdetben kemény kőzet lassan egészen porhanyóssá válik, végül már ujjal is szétnyomkodható lesz. Az érlelést eresz alatt végezték, közben locsolták is a követ (nyári napokon 8-10 alkalommal). A kellően megérett timsókőből a timsót ki kellett oldani. Ehhez igen nagy mennyiségű vízre volt szükség, ezért a timsóbányák építésének egyik legelső feladata volt megfelelő víztároló építése. 2. kép. A timsó mosása a XIX. században (FRECSKAY János, 1877. II. 231.) 12