Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Csiffáry Gergely: A mátrai üveghuták története • 55

Kérdés, miből éltek 1836 után Szuhahuta lakói? Az üvegcsűr megszűnése után az ott dolgozók egy része a parádi üveggyárban vállalt munkát, amint ezt az anyakönyvi adatok is igazolják. Ez a kapcsolat sokáig megmaradt, s a szuhaiak közül még az 1930-as években is átjártak Parádsasvárra dolgozni.

107 A férfiak egy részének a közeli érseki és a Dorogháza környéki Gyürky-birtok erdőgazdasága adott munkát. A felnőtt férfiak másik része csapatokba állva a Dunántúlra, főként Zalába, illetve Miskolc környékén szegődött el fakitermelésre még a XX. század első harmadában.

108 A néprajzi kutatásokból tudjuk, hogy az üveghuta megszűntével a hutai lakosok faeszközök, főként kaszanyél, gereblye, orsó és guzsaly házi iparszerű előállításával foglalkoztak. A földmüvelés és állattenyésztés a falu lakosságának körében sohasem játszott komoly szerepet.

109 A munkalehetőségek 1950 után megváltoztak, amikor a férfiak a környék szénbányáiban és az erdőgazdaságban vállaltak munkát. 1947-ben a csehszlovák agitáció hatására a falu lakosságának 60%-a végül is a Szlovákiában való letelepedés mellett döntött. A falu ezt a népességveszteséget később sem tudta kiheverni, s jelenleg is alig haladja meg a 250 lakost. Azt a tényt, hogy a helybeli szlovákok az áttelepülést nem kizárólag önszántukból választották, érzékelteti az a dal is, amely a szuhahutaiak ajkán él: „ Van nékem két sárga lovam Felnyergelek rája. Azok visznek el engemet Csehszlovákiába. Félutamról visszanézek Szép magyar hazámra, Fáj a szívem édesanyám Meghalok utána. "

110 Mátrakeresztes. Alsó huta. Mátraszentimrétől északnyugatra, az ún. Őshutáná\ (itt létesült 1740-ben a pásztói apátság üvegolvasztója) kezdődik a Csörgő-patak völgye, amely Mátrakeresztesnél torkollik a Kövicses-patakba. Ez a völgy a Mátra egyik legromantikusabb része, tele sziklákkal és csobogókkal. Alsó huta ott keletkezett, ahol a két patak egyesül. Erre az erdei üvegcsűrre a legkorábbi adatot az 1746-47-es dica összeírásban találtam, amely szerint „Jacobus Koghler Novella Officina Vitraria Arendator" 1 frt 1924-ben és 1931-ben a helyi képviselő-testület említi, pl. Stork Terézia parádi üveggyári napszámosnőt. - SEBESTYÉN K., 1993. 23. 108 Az anyakönyvi bejegyzések az 1870-es évek elejétől külön említik az apák foglalkozásánál, hogy favágó - SEBESTYÉN K., 1993. 29. 109 K. CSILLÉRY K., 1955. 355.; JÁVOR K., 1969. 266.; DOMONKOS O., 1991. 491. 1,0 CS. SEBESTYÉN., 1990. 296. 72 o