Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Besze Tibor: Gyöngyösi urbáriumok; contractusok és conscriptiok tanulságai (XVIII-XIX. század) • 27

gyöngyösi taksások és Esterházy Miklós között az úrbérrendezést követő évben kötött contractus modellértékűnek tekinthető. Ezen szerződés szerint minden házas zsellér esztendőnként egy forintot fizetett a földesúrnak. A rendezéskor előírt 18 nap robotot napi 10 krajcáron megváltották, hozzátéve azt, hogyha az uraságnak bármilyen kézi munkára szüksége lennek, három napot szolgálnak neki. Ennek a három napnak a bére, azaz 30 krajcár azonban a robotváltság összegéből levonandó volt. A kilencedet borból és búzából kiadták. Dézsmáláskor az urasági tiszt segítségére nyolc kézi munkást állítottak. A második félévi szabad borárulás fejében 100 forintot fizettek. (A kocsmálási jog pénzen történő megváltása mindenképpen jómódra jelentékeny bortermésre és készpénzbevételre - vall!) Az adózás hagyományos két terminusa Szent György és Szent Mihály napja maradt. A szerződés rendelkezett még a túl nagynak vélt fundusok megosztásáról és betelepítéséről is. A contractus három évre szólt, amely idő letelte után új szerződés megkötésére kellett a földesúrnál jelentkezni. Ránk maradt herceg Grassalkovics Antal nemes taksásokkal kötött szerződése is. Az 1787. évi contractus új alapokra helyezte a felek viszonyát. Korábbi földesúri szerződésük szerint az úrdolgát egységesen nyolc-nyolc forinton váltották meg a nemesek. Ezen könnyített az új kötés, amely házhelyeikhez és haszonvételeikhez képest négy osztályba sorolta a taksásokat, és a classificatio volt a fizetés alapja. A 37 fő közül hatan kerültek a legmagasabb fizetési kategóriába (8 forint). Öten 7 forintot egy pedig 6 forintot adott robotváltság címén. A második classisba tartozó tíz taksás 5-5 forinttal tartozott. A következő osztályba kilenc nemest soroltak, egyenként 4 és fél forint fizetési kötelezettséggel. A legkevesebbet a negyedik csoportban lévők adóztak. Taksájuk 4-4 forint volt. Ezen kívül borból és búzából a szokott csoportban lévők adóztak. Taksájuk 4-4 forint volt. Ezen kívül borból és búzából a szokott dézsmát az új szerződés értelmében is megadták. Itt kell megjegyeznünk azt, hogy az általunk vizsgált források több helyen utalnak arra, hogy a nemes taksások az urbárium előtt robotváltságot fizettek, és ezenkívül semminemű munkára nem kötelezték őket. Ez a szerződés azt bizonyítja, hogy a helyi birtokosok a telkeiken élő nemesekkel szemben a rendezés után sem lépek fel munkajáradék követeléssel. Forgács Alajos patai uradalmának gyöngyösi taksásai 1827-ben új contractusra léptek földesurukkal. (Az eredeti szerződés 1834. évi hiteles másolata maradt ránk.) A régi egyezség szerint a zsellérek a dinnyebort természetben adták, gabonaötöd címén 12,5 akó bor, szabad kocsmáitatásért pedig 12 forint 30 krajcár járt a birtokosnak. Az új contractus megbontotta az addigi közösségi adózás rendszerét, és személyre szólóan szabta meg a fizetnivalót. Ezek szerint a 8 forint taksát fizetőkön kívül minden gazda 30 krajcárral tartozott dinnyebor és gabonaötöd helyett, a szabad borárulást pedig ki-ki 15 krajcáron váltotta meg. A gyöngyösi zsellérek szolgáltatásairól fentebb elmondottakat kiegészítheti az Orczy birtokok 1786. és 1823. évi összeírása, valamint a Berényi Tamás jószáMOL. P. 518/a. 521-522. Uo. 606. 48