Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Besze Tibor: Gyöngyösi urbáriumok; contractusok és conscriptiok tanulságai (XVIII-XIX. század) • 27

hatott, mint egy egész telkes gyöngyöspatai jobbágy. Az ilyen típusú kísérletek rendkívül érdekesek és hasznosak, de kidolgozott módszerek híján eredményeiket némi fenntartással fogadhatjuk. Nincsenek ugyanis megbízható mércéink a különböző típusú paraszti üzemek teljesítményének, jövedelmezőségének és munkaigényének mérésére, s ilyenek híján az összehasonlító elemzéseknél óvatosan kell eljárnunk. A zsellérek számának alakulását egy olyan 1816-ban készült összeírásból kísérhetjük nyomon, amely pontosan feltünteti az 1771. évi állapotokat is. Ezek szerint az úrbérrendezéskor 861 házas és 48 hazátlan zsellér élt a városban. Közel fél évszázad alatt az inquilinusok száma 1870-re, a subinquilinusoké 181 -re nőtt. A jelentős népszaporulat a XIX. század első évtizedéig a város belterületén próbált magának helyet biztosítani és a szűk telkeket ezáltal még tovább darabolták. Feltűnő, hogy míg a házas zsellérek száma alig több mint duplájára, a házatlanoké közel négyszeresére nőtt. Ez is arra mutat, hogy erőteljesen beszűkültek a házépítési lehetőségek. Az 1828. évi országos adóösszeíráskor Gyöngyösön 2980 adózó családfőt írtak össze, s közülük 1818 házas, 505 pedig hazátlan zsellér, a maradék iparos, 52 kereskedő vagy honoratior volt.' A 12 évvel korábbi conscriptiohoz képest feltűnő különbség, hogy 51-gyei csökkent a házas zsellérek száma, míg a hazátlan zselléreké 314-gyel nőtt. A regnicolaris conscriptionak készült egy javított változata is, ahol a 2979 adózó családfő közül 2006 házas, 510 pedig hazátlan zsellér volt. A változás irányát figyelembe véve úgy véljük, hogy a rectificatioban szereplő zsellérszámot tekinthetjük hitelesnek. E szerint 1816 és 1828 között 2050-ről 2516-ra nőtt a gyöngyösi zsellérek száma, ami több mint 25% gyarapodást jelent valamivel több mint egy évtized alatt. Az előző időszakban fél évszázad során duplázódott meg a zsellérek száma. Árnyaltabb képet kapunk, ha külön-külön vizsgáljuk a házasok és hazátlanok csoportját. A házas zsellérek száma az adott időszakban 137-tel nőtt. Az előbb már említettük, hogy a XIX. század elejére a belterület szűkössége miatt a városi tanácsnak már nem állt módjában újabb házhelyeket osztani. Esterházy Miklós azonban 1820-ban majorsági szántókat osztott taksásai között házépítés céljából. A városi jegyzőkönyv 1821. évi bejegyzése arról tudósít, hogy „a város harmadik 53 fertálya máris majdnem 130 házakkal killyebb terjedett". Az 1828. évi összeírás eredeti példányában 505, a javítómban 510 subinqulinus szerepel, ami közel háromszorosa az egy évtizeddel korábbinak. A földesúri telepítések tehát valós igényt tükröztek, de így sem tudták követni a lakosság gyors növekedését. Az ekkortájt Gyöngyösre költözők többsége ezért más házában lakó zsellérként élte életét. A fentiekből két alapvető következtetést vonhatunk le. Egyrészt azt, hogy az 1771-1828 közötti időben közel megháromszorozódott a város zsellérségének száma, amely gyarapodás folyamatosan és egyenletes ritmusban ment végbe. Másrészt a vizsgált fél évszázadban megváltozott az inqulinusok-subinquilinusok közötti belső arány. Az úrbérrendezéskor a hazátlan zsellérek az egész zsellérség 5

{

2%-át tették ki. 1828HML. IV-7/f/1.2. HML. IV-7/a/l. és a Conscriptio Regnicolaris Privilegiati Oppidi Gyöngyös. 1828. SOÓSI., 1978.20. \ 41