Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Besze Tibor: Gyöngyösi urbáriumok; contractusok és conscriptiok tanulságai (XVIII-XIX. század) • 27
A regnicolaris conscriptio alkalmával az is kiderült, hogy az úrbérrendezés után 28 141 Vi kilás földdel nőtt az oppidum szántóállománya, ami annak volt köszönhető, hogy a helyiek irtással tövises, bokros részeket tisztítottak ki és vontak be a művelésbe. Ezen irtványföldekből 80 kila nemeseknek, 61 Vi kila pedig nemteleneknek j jutott. A források a városban ún. szabad szántókról is tudósítanak. Ezek jellegét nem sikerült még tisztáznunk. Valószínűnek látszik, hogy valamilyen szolgálat vagy •. egyezség következtében időlegesen, esetleg véglegesen mentesítették őket a járadékfizetés egésze vagy egy része alól. Szabad szántók árendálásáról 1761-ből van adatunk, amikor is 60 árendálót, köztük 35 nemes és 25 nem nemes bérlőt tüntetnek fel az összeírások. Érdemes megemlítenünk, hogy a szabad szántók közül a jezsuiták 3 darabot is árendáltak, de ezek területi nagyságát nem állt módunkban megállapítani. A szántók és a népesség aránytalanságára nézve árulkodó, hogy gabonákból Gyöngyös már a XVIII. század közepén sem volt önellátó, hanem a kenyérnek valót a környék piacairól vásárolta. A szűkös határ mellett ez abból is következett, hogy az újraosztásos rendszerben a művelés nyilvánvalóan alacsony hatékonyságú volt. A szőlőhöz a feudalizmus idején sajátos birtoklási jog kapcsolódott. A jobbágy az általa bírt ingatlanok közül a szőlőterületek fölött rendelkezett a legszabadabban. Tetszése szerint adhatta, vehette, örökíthette." A gyöngyösi polgárok agrárgazdálkodásában a szőlőtermelés és a borértékesítés központi szerepet játszott. A lakosok többségének birtokosként vagy napszámosként a szőlő fő megélhetési forrása volt. A XVII. század végén a tanács ezeket - a szántókhoz hasonlóan - a communitas képviselőjeként osztotta a jobbágyoknak. 1701-ben azonban megkezdődött házak utáni 31 összeírásuk," aminek hosszú távú következménye az lett, hogy az addig telepített szőlők újraosztása fokozatosan megszűnt és a szőlőföld az azt művelő jobbágy kezén maradt. A XIX. század elejéig azonban adásvételük még nem ütközött különösebb akadályba. A jobbágy szőlejét másik földesúr birtokán élő társának eladhatta, vagy ha másik birtokos részén vett házat s oda átköltözött, a szőlőből járó földesúri kilencedet, ill. a XVIII. század második felében olykor átalányadót jelentő dinnyebort (a szőlőből járó földesúri kilencedet) ezután új urának fizette átszármaztatott szőlőbirtoka után. A gyöngyösi földesurak 1816-ban úgy döntöttek, hogy megszüntetik a szőlők szabad adásvételét és a határozat kimondásának idején meglévő állapotokat véglegesnek tekintik. Bár a gazda átköltözhetett más földesúr telkére, de a 32 szőleje utáni adót továbbra is előző földesurának fizette. A kila: itt földmérték, amely különböző művelési ágakban 0,25-1,0 hold: 500-850 négyszögöl. Súlymértékként valószínűleg a pozsonyi mérővel azonos kilóról van szó (62,00 1 = 45,60 kg.) BOGDÁN I., 1987. 69., 199. MOL. P. 518/a. 69-70. SZABÓ I., 1947.; VARGA J., 1964.; 378-388. SOÓSI., 1978.16. 33
