Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)
KÖNYVISMERTETÉS - Dankó Imre: Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép. Eger • 1997 • 219
Bevezetésében röviden összefoglalja a munka célkitűzéseit: létre kell hozni a bélapátfalvi keménycserépgyártás történeti néprajzi monográfiáját. Az első fejezet címe: A termelés fő kérdései. Öt alfejezetre oszlik. A keménycserép gyártása című alfejezetben a keménycserép-készítés technológiáját ismerteti. Beszél a kétféle kemény- vagy kőedény-, illetve keménycserép-fajtáról; a földpátos keménycserépről és a mészpátos keménycserépről, kifejtve, hogy Magyarországon az utóbbi terjedt el. Azon egyszerű okból következően, hogy nálunk csak mészpát található. Az apátfalvi keménycserépgyár története című alfejezet kellő részletességgel, bőséges levéltári anyagra építetten tárgyalja a kérdést. Ennek az alfejezetnek az anyaga a további fejezetekben gyakran szerepel, érvényesítve a történetiség szempontjait a nem kimondottan történeti fejezetekben is. A következő alfejezet külön tárgyalja az apátfalvi vörösedénygyár történetét. Az ezt követő alfejezet az apátfalvi keménycserép-, kőedénygyár edényjegyeit foglalja össze. Fejezetünk utolsó, ötödik alfejezete a keménycserépgyár termékeiről szól funkcionális, minőségi, áralakulási és stiláris vonatkozásban. Ez az alfejezet a leginkább néprajzi jellegű és megállapításai számos vonatkozásban egyéni gyűjtésen, kutatáson és megfigyelésen alapulnak. A második fejezet (A keménycserépgyár társadalmi-gazdasági kapcsolatai) három alfejezetre tagolódik. Az első alfejezet a tulajdonosokról, a bérlőkről és az alkalmazottakról szól. Leginkább üzemtörténetinek minősíthető munka, olyan, amelynek minden mondata a lehető legszorosabb kapcsolatban áll egyfajta szociológiai, vagy még inkább társadalom-néprajzi kutatási-feldolgozási célkitűzésekkel. Nagyon érdekes és ugyan ilyen szempontból értékes a következő, egymással szoros kapcsolatban álló két alfejezet is: A gyár hatása a környezetére és A gyár helye az iparágban. Mindkét alfejezet kiemeli a bélapátfalvi keménycserépgyártást a szűk lokalitás keretei közül és legalább a környezetében értékeli. Bár az utolsó alfejezet, amely a bélapátfalvi gyár szerepét az egész iparágon belül vizsgálja, ezen a közvetlen környezeten is jól túlhalad, jóval túlra mutat, és a bélapátfalvi gyárat olyan távlatokba helyezi, amelyekkel eleddig kevesen számoltak. Talán mondanunk sem kell, hogy ebben a fejezetben messzemenően érvényesülnek az ipartörténet szempontjai, módszerei. Méghozzá nem a helyi szempontoknak, körülményeknek, lehetőségeknek megfelelően, hanem a szakma, az iparág általános, legalább nagy területeken egységes törvényei, törvényszerűségei szerint. A harmadik fejezet az Összegzés fejezete. A rövid tényleges összefoglalást mind a további kutatások, mind pedig a könyv könnyű és eredményes használata szempontjából nélkülözhetetlen „függelékek" követik: a szakkifejezések magyarázatai; irodalomjegyzék; a rövidítések jegyzéke; angol nyelvű összefoglalás; angol nyelvű fényképjegyzék és a színes képek (fotók) magyar nyelvű listája. Ismertetésünkben máris átléptük a szokásos terjedelmi határokat. Két okból is tettük ezt. Először is azért, mert ismertetésünk nem csupán egy könyvre, Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép című munkájára, hanem egy kicsit az előzményeire is, Csiffáry Gergely korábbi ipartörténeti kutatásaira is vonatkozott. A másik ok sem elhanyagolható. Az, tudniillik, hogy Csiffáry Gergely ismertetett munkája ténylegesen jó, és mind adat-anyaggyűjtését, mind feldolgozását tekintve módszertanilag is példaértékkel bíró munka, az itt leírtaknál is sokkal bővebb, részletesebb, az egyes kérdésekre rámutató és azokat mindjárt meg is válaszoló ismertetést érdemelt 222
