Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Horváth László: Adatok a gyöngyösi prostitúció újkori történetéhez • 187
tartóztatottak jelentékeny része a környező falvakból származott. (Atkár, Ecséd, Karácsond, Jászfényszaru). Az 50%-ában vidéki kéjnők mellett 36% helyi illetőségű és 14% ismeretlen helyről származó hölgy találtatott 1877-ig. A forrás másrészt azt tanúsítja, hogy a rendőrség nem nagyon tudott mit kezdeni a letartóztatott és bizonyítottan bűnös prostituáltakkal. 1873-ban például 24 órai elzárás után mindenkit szabadon bocsátottak, s a vidékieket illetőségi helyeikre toloncoltatták. 1874-ben szigorították az intézkedéseket, ekkor a kéjnők 3, illetve 4 napot töltöttek letartóztatásban, 1876-tól pedig a benntöltött napokból egyet böjtölniük is kellett. A rendőrségnek tehát nem voltak eszközeik a kéjelgés meggátlására. Egy-két napig lehetett csak a visszaesőket is bent tartani, s ez amolyan kisebb zaklatást jelentett csak az örömlányoknak, semmint visszatartó erőt. Még az illetőségi helyére toloncolt ecsédi, atkári lány is 3-4 órán belül ismét az „utcák végiben" állhatott. Égetően szükség lett volna egy olyan szabályozásra, mely elejét vehette volna az ilyen visszás jelenségeknek. Ez azonban valóban nem a gyöngyösi rendőrkapitány hatáskörébe tartozott. Magyarországon prostitúciót szabályozó egységes törvény soha nem létezett. Más törvények ugyan érintették a kérdést, így a kihágást törvény - 1879. XL. te, valamint az ehhez kapcsolódó 1880. XXXVII. te. 21 - és az egészségügyi törvény 1876. XIV. te. 22 - szolgálhattak támpontként. Törvényi szabályozás híján ezért törvényhatóságonként más és más rendelkezések éltek. Heves megyében is a helyi viszonyok alakították a szabályozást. A legtöbb település Pest város 1867. évi szabályrendeletét 23 másolta, idomította a helyi viszonyokhoz. Gyöngyösön meglepően korán, már Pesttel egyidőben felmerült a szabályalkotás gondolata Hanák Vendel városi főorvosnál. 24 De a város még évekig rendelet híján legfeljebb csak a titkos prostitúciót űzők bírságolására, büntetésére törekedhetett, ahelyett hogy egy kéjelgési vagy bordélyházi szabályrendelettel ezen személyeket nyilvános intézménybe tereitette volna. A városi szándék jól körvonalazhatóan már a kiegyezés korától egyértelműen a „nyilvános kéjeldék" engedélyezése irányába hatott. A korabeli közegészségügy és közerkölcs is azt kívánta, hogy a hagyományos prostitúciót - ahol összemosódik a kasszírnő, cselédlány, színésznő, utcalány, stb. szerepkör - váltsa föl egy rendezettebb állapot. Ezt az igényt a városok már az 1860-as évek végén jelzik, de a rendeletalkotás lehetősége a megye kezében van. A városok célja, hogy az összes kéjnőt új típusú intézmény falai közé szorítsa. A megyei hatóságok ekkor még nem támogatják ezt az elképzelést, pedig Gyöngyösön és Egerben már úgy tűnt, megfelelő formát találtak a prostitúció ellenőrzésére. Gyöngyös egészségügyi kényszertől hajtva 1879-ben elkészítette a maga rendszabály-tervezetét, a Bordélyügy és annak rendezését. 25 Ez a gyöngyösi kezdeMagyar büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Kiemelten a 81 .§ foglalkozik a kéjnőkkel. A közegészségügy rendezésére alkotott törvény a kihágás után járó bírságpénzeket egységesíti. 23 Többek között szószerint közli: MIKLÓSSY J., 1989. 39-49. 24 HML. V-101/b/15. XXIV. fasc. Kéjhölgyek megrendszabályozása (1867). HML. V-101/b/2. VIII-2. Gyöngyös város tanácsának iratai. Bordélyügy rendezése (1879). 192
