Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Hajagos József: Knézich Károly aradi vértanú (1808-1849) • 157

más között. Tiszafüredtől Polgárig Korponay, míg Polgártól Vásárosnaményig Knézich felügyelte a védelmet. Ez azt is jelentette, hogy Korponay alárendeltségébe kerültek a tiszafüredi és a polgári különítmények, ugyanakkor pedig Knézich vette át a rendelkezést a Mándokon, Nyírbogdányon és Hajdúnánáson összegyűlt népfelkelők, s nemzetőrök felett.

34 Knézich főhadiszállását Büdszentmihályon (ma Tiszavasvári) rendezte be. Az átkelők védelmét ellátó különítmények megszállták a Tisza túlsó partját is, miután ott nem találtak orosz csapatokat. Kisebb orosz egység csak a polgári révvel szemben tűnt fel július 19-én, de a magyarok által leadott néhány ágyúlövés után azok is gyorsan eltávoztak. Knézich védelmi szakaszán a legfontosabb átkelő Tokaj volt, amelyet a rendelkezésre álló eszközökkel igyekezett megerődíteni is. Az oroszok által korábban emelt sáncokat szétromboltatta, s helyettük a védelem céljainak jobban megfelelőket építtetett. A sáncokba ágyúkat is elhelyeztetett. Vásárosnaményon keresztül fenntartotta az összeköttetést Kazinczy Lajos ezredes Máramaros vidékén szerveződő hadosztályával. Tokajból kisebb cirkáló csapatok kiküldésével próbálta kikémlelni az oroszok helyzetét, s igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy a Tisza mentén jelentős magyar erők állomásoznak. Kiküldött járőrei azonban csak elvétve kerültek harcérintkezésbe az oroszokkal, akkor is a Kassát megszállva tartó ellenség délre kiküldött cirkáló erőivel.

33 Az orosz főerők eltűnésének az oka a Görgey vezette magyar haderő tevékenységében kereshető. Görgey 27000 fős haderejével július 13-án indult el Komáromból a Szeged-Arad térségében kijelölt összpontosítási körlet felé. Miután Buda felé az útja már el volt vágva, a Dunától északra Vácon át szándékozott megvalósítani a levonulást. Az oroszok éppen erre számítottak, s erőik zömével (II. és III. hadtest: kb. 70 000 fő) Gödöllő-Vác térségébe nyomultak előre. Miskolc térségében csak főerőik kisebb része (IV. hadtest: kb. 30 000 fő) maradt vissza. Görgey július 15-én Vácot ugyan elfoglalta, de nyilvánvalóvá vált számára, hogy a túlerőben lévő oroszokon nem tud áttörni délre. Ezért útirányát módosítva az Ipoly és a Sajó völgyén keresztül igyekezett kijutni a Felső-Tisza vidékére. Vácról való elvonulását július 17-én kezdte meg, s a közel 120 000 fős orosz erők gyűrűjéből sikeresen kibújva július 22-én Miskolcra ért, miután közeledő csapatai létszámát nagyobbnak vélve, az ellenség kiürítette a várost. Görgey a Sajó-, illetve a jobban védhetőnek ítélt Hernád-vonalon állást foglalva szándékozott lekötni az orosz főerőket. Úgy vélte, ezáltal időt és lehetőséget biztosít a déli magyar haderőknek az osztrákok elleni sikeres hadműveletre. A küHL 1848/49 37/167., 37/231., 37/298., 37/301., 38/106., 38/107., 38/109., 38/193., 38/195., 38/197., 38/335. HL 1848/49 38/78 alapján Knézich hadrendje július 17-én a következő alakulatokból állt: 36. hz. - 37 fő, 53. hz. - 591 fő, 89. hz. -190 fő, 97. hz. - 908 fő, 1. he. tart. szd. - 313 fő, 2. he. tart. szd. - 290 fő, 4 db hatfontos és 3 db tizenkétfontos ágyú. A kimutatás nem tartalmazza az Amsberg-különítményt: 98. hz. 500 fő., 7. he. 2. szd. 140 fő, 3 db tizenkétfontos és 1 db hatfontos ágyú. (37/210, 37/231) 37/225 a., 37/298, 37/309., 38/7., 38/107., 38/189., 39/323., 38/398. A magyarországi hadjárat, 1849. 1988. 147-148. Pjotr Vlagyimirovics Alabin vi sszaemlékezése.) 175