Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Hajagos József: Knézich Károly aradi vértanú (1808-1849) • 157
Wysocky ezredes tábornoki előléptetését is kérte. Knézich és Wysocky vezérőrnaggyátörténő előléptetését az OHB május 7-én hagyta jóvá. 27 Komárom felmentése után a magyar főerők zöme (L, II., III. hadtest és a VII. hadtest Kmety hadosztálya) Budát vette ostrom alá. A Hentzi tábornok által jelentékenyen megerődített, s közel 4500 fős őrséggel védett várat azonban a vártnál lassabban, csak 17 napos ostrom után sikerült bevenni május 21-én. Knézich Buda ostrománál komoly lelkiismereti válságba került. Hadtestének a vár északi falszakaszait kellett megostromolnia. Knézich azonban arról értesült, hogy a vár védői között van öccse is, aki éppen a Bécsi-kapu környékén teljesít szolgálatot csapatával. Gondoljunk bele Knézich helyzetébe. Bátyja 1848 tavaszán esett el Észak-Itáliában, s most pedig az öccse esetleg az ő parancsára veszítheti életét. Ilyen körülmények között nem tudta vállalni a III. hadtest irányítását, ezért azt átengedte két hadosztályparancsnokának, Leiningen és Czillich ezredeseknek. Ő maga pedig a hadtest főhadiszállásán, a Zugligeti úton található Laszkovszky-vilIában aggodalmaskodva várt minden híradást. Óhajtotta csapatainak sikerét, de féltette öccsét is. Végül Knézich is önfeledten örülhetett Buda bevételének, öccse sértetlenül került a magyarok fogságába. 28 Buda bevétele után, bár a magyarok látszólag sikereiknek csúcsára jutottak, az ország katonai helyzete rosszabbra fordult. Május 21-én - Buda bevételével egyidőben véglegessé vált az osztrákoknak nyújtandó orosz katonai segítség. A megváltozott helyzetben Klapka védelmi jellegű haditervet javasolt. Görgey ezzel szemben a támadás folytatását kívánta, hogy még az oroszok tényleges hadműveletének megindulása előtt vereséget mérjenek az osztrákokra. A támadó hadműveleteket a Vágtól északra tervezte Pozsony irányába. A kormány által is elfogadott haditerve értelmében a támadásban az I. (Nagysándor József vezérőrnagy), a II. (Asbóth Lajos ezredes), és a III. (Knézich Károly vezérőrnagy) hadtesteknek, valamint a komáromi várőrség egy részének (Kosztolányi-hadosztály) kellett részt venniük. Mindegyik hadtestnek önálló feladatokat kellett megoldania, mielőtt egyesültek volna a Pozsony elleni támadásra. A Vág melletti hadműveletek - a június 16-i zsigárdi és a június 20—21 -i peredi és a királyrévi ütközetek - a magyar csapatok vereségével végződtek, noha az erőviszonyok eleve nem zárták ki a győzelmet. A vereségnek több oka volt. A magyar csapatok nagyon lassúak voltak, mert hídkészletek hiányában nehezen tudtak átkelőket létesíteni a támadási irányba eső folyókon. A vereség másik fontos oka a hadtestparancsnokok önállótlansága volt. A hadtestparancsnokok közül csak a II. hadtestet vezénylő Asbóth Lajos ezredes tudott megfelelni beosztásának. Hadteste azonban támogatás nélkül maradt a két ütközetben is. Nagysándor József ugyan június 16-án igyekezett végrehajtani a hadtestére szabott feladatokat, de kísérlete a Vágón történő átkelésre kudarcot vallott. A június 20—21 -i ütközetben azonban Nagysándor is teljes tétlenségben maradt hadtestével. Legrosszabbul azonban 27 MOL OHB 1849. 7009., Kossuth Lajos kormányelnöki iratai. Sajtó alá rendezte: Barta István. Bp. 1955. XV. 225-226.; HERMANN R.,1994. 974-75. ISI CSORBA L., 1989. 108-109.; Knézich Jánosról Hajnik Pál Szemere Bertalanhoz írt május 22-i jelentése. MOL H 9 BM e. ir. 1849. 106. 171
