Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger város népessége és társadalma a XVIII. század végén • 131

Felmerül a kérdés: miért van az, hogy a különböző számítások adatai között igen nagy eltérés van, és melyik járhat közelebb a valósághoz? Az adóösszeírás és a népszámlálás alapján az 1779/80-as év népességét 15719, az 1790. évit pedig 19308 főre számítottuk, míg a népszámlálás és az anyakönyvek adatai alapján ugyanez 1780-ban 16113, 1790-ban csak 17 284-et tesz ki. Az eltérés 1780-ban -2,5%, míg 1790-ben +12%-os, ha az adóösszeírások segítségével végrehajtott számítást vesszük alapul. Megoldásként az látszik, hogy az adózók számának növekedése és csökkenése nem a vizsgált év születési és halálozási adataitól függött, hanem a vizsgált évet 18 évvel megelőző év születési és az azt következő 17 év halálozási adataitól. Adózó korba ugyanis 18 évesen léptek a lakosok. Látni kell azt, hogy 25 év átlagában az 1 év alatti csecsemők egynegyede (25,86%-a) és az 1-5 év közötti korosztálynak is több mint egynegyede (26,48%-a) elhalálozott. Jóval kevesebben haltak meg a 6-10 évesek közül, kevesebb mint 5% (4,72%), a 11-17 évesek közül is csak 3,42%-uk. A 18-60 év közöttiek halálozása az összes halálesetnek a 27,9%-át tette ki, míg a fennmaradó 11,62% haláleset a hatvan év feletti korosztályt sújtotta. Járványos években a halálozások száma nagy mértékben megnőtt, s a különböző korcsoportokat nem érintette egyforma mértékben. Az anyakönyvek adatai szerint kitűnik, hogy a 0-10 éves korosztály mortalitása jobban nőtt, mint az adózóképeseké, így pl. 1777-ben az egy év alatti korosztály 29,95%-a, az 1-5 év közöttieknek 33,13%-a, a 6-10 év közöttiek 16,21 %-a meghalt, ami a vizsgált év halálozásainak a közel 80%-át tette ki. Az adózóképes lakosság halálozása viszont alig haladta meg az összes halálozás 10%-át (10,73%), abszolút számban pedig nem nőtt lényeges mértékben az előző évekhez viszonyítva. Az 1777. évihez hasonló korosztályi halálozási adatokat találtunk a szintén járvánnyal terhelt 1791. és 1792. év anyakönyveiben is. Befolyásolta az adózók számának gyarapodását az is, hogy a városba beköltözők szinte egytől egyik az adóköteles korosztályt gyarapították. Ezeknek, valamint a városból elköltözőknek számát a források hiánya miatt nem ismerjük. Jó esetben is csak azt tudnánk megállapítani, hogy egy-egy nagyobb építkezés, mint pl. a Líceum építése, megnövelte-e ideiglenesen a kőművesek, ácsok stb. számát. Minden szempontból elfogadható lakosságszámot azonban így sem kapnánk. Véleményünk szerint a második számítási mód állhat közelebb a valósághoz, tehát amikor a József-kori népszámlálás és az anyakönyvek adatait vetettük össze egymással. NEMES LAJOS 140