Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger város népessége és társadalma a XVIII. század végén • 131

Végezetül, de talán nem utolsósorban megkíséreltem kiszámítani a lakosság számának alakulását a II. József-kori népszámlálás, a lélekösszeírások, a három vizsgált városi adóösszeírás adatai, továbbá a keresztelési és halálozási anyakönyvek alapján. Több variációt is kidolgoztam annak érdekében, hogy a nem népességszámlálási célból készült forrásokból megközelítőleg pontos lakosságszámot számítsak. Először a szakirodalomban leggyakrabban alkalmazott forráscsoportnak, az adóösszeírásoknak adatait felhasználva próbáltam a lakosságszámot meghatározni, miközben felhasználtam a népszámlálás előzőkben ismertetett számait is. Mivel az adóösszeírások Egerben - ahogy már említettük - az egész XVIII. században kisebb változtatásokkal egységesen készültek, ezért vizsgálatunk kezdetén feltételeztük azt, hogy ezek alkalmasak - a népszámlálás adataival összevetve - népességszám számítására. Azt már az előzőkben megállapítottuk, hogy az 1785/86. évi városi 17 adóösszeírás és a népszámlálás nagyjából egy időben készült. Vizsgálatunknál abból indultunk ki, hogy a közös szisztéma alapján készült három városi adóösszeírásban azonos módon írták össze a családfőket, akikhez meghatározott számú családtag is tartozott, de ez utóbbiak számát 1779/80-ban és 1789/90-ben nem ismerjük. A családnagyságok számításánál a szakirodalomban hosszú ideig tényként elfogadott 5-ös és egyéb szorzószámokat, mint teljesen megbízhatatlanokat elvetettük. Első számításunkban abból indultunk ki, hogy 1785-ből ismerjük a lakosság és a családok pontos számát, ráadásul városrészek szerint. A lakosság számából kivontuk az egyháziakat, mint nem családosokat, s ennek alapján számíthattuk ki a vizsgálatunk szempontjából figyelembe vehető népességet. Mivel a népszámlálás adataiból tudjuk, hogy az egyes városrészek lakossága különbözött egymástól mind társadalmi megosztottságban, mind családnagyságban, ezért a vizsgálathoz szükséges viszonyszámot városrészenként számoltuk ki, mégpedig úgy, hogy a városrész nem egyházi lakosságának összegét elosztottuk a családosok számával. Az így kapott viszonyszámról feltételeztük, hogy nem változtak lényegesen az 1785-öt megelőző és az azt követő 5 évben. Feltételezhettük ezt azért, mert a vizsgált időszakban semmi sem változtatta meg a természetes szaporodás ekkorra kialakult rendjét. Nem volt sem járvány, sem éhínség. Egy bizonytalansági tényezővel viszont számolnunk kell, mégpedig a bevándorlással. A migráció az évtized első felében stagnált, majd a második felében megnőtt Eger körzetében. Ez az évtized az, mely alatt a városban legnagyobb mértékben folytak, de egyúttal befejezéshez is közeledtek - a sok munkáskezet igénylő - Eszterházy Károly püspöksége alatti építkezések (Líceum, minorita templom és rendház stb.), melyek a belváros mai képét is meghatározzák. Kimutatható, hogy a bevándorlók egy része letelepedett a városban, s itt alapított családot. Az építkezések mellett a szőlőtermesztés is igényelte a munkáskezeket. Az egész évszázadban ebben az évtizedben legnagyobb a város határában a szőlőterületek nagysága is, 1773-ban 17 HML.: V-4/a/77. öi. 377. és IV-34/1. 138