Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger lakosainak határhasználata 1687-től a XVIII. század végéig • 75

ben elkezdődött azzal, hogy az eddig szabadon használt elpusztult falvak határát a földesurak kezdték körülhatárolni. Elsőként a káptalan határozta meg Álmagyar puszta határát. Ez a folyamat vé­gül oda vezetett, hogy egy nagyon kis területet leszámítva a földesurak szinte telje­sen megszüntették a jogilag Egerhez tartozó határt. 171 l-ben az egriek már jogosan panaszkodtak, hogy terheiket nem képesek teljesíteni, hisz a város lakosai rosszabb helyzetben vannak, mint a jobbágyfalvak, hiszen amivel rendelkeznek - szántóval, réttel, legelővel, szőlővel - az a város határán kívül, a pusztákon fekszik. Meg­könnyítette a földesurak szabadabb rendelkezését a termőfölddel az is, hogy az új tulajdonosok egy részét visszatoloncolták falvaikba,' más részük pedig vagy elpusz­tult, vagy elköltözött a városból, s csak kevesen érték meg itt a szabadságharc buká­sát. A városról érzékletes képet kapunk Bél Mátyás Heves vármegye ismertetéséből, melynek Egerről írott része 1730 körül készült. „Régen nemcsak a mostani város és a vár alkotta az egri településcsoportot, hanem a mostani várostól északra és délre, Felnémettől Tályáig és Makiárig az egri völgyben elővárosok települtek." „A város határa a háborús időkben sokat vesztett régi terjedelméből. Régen a váro­sé volt az egész völgy a patak mindkét oldalán. Ma viszont a város határa alig terjed túl a városfalon. " „Egernek csak pusztái vannak, de saját határa nincsen, legfel­jebb Szalókpuszta és a délnyugati városfal közötti terület". „Alig lépünk ki a városból, kísérőnk máris figyelmeztet, hogy idegen határban já­runk. A kelet felé elterülő dombon csatlakozik a városfal mellé Álmagyar puszta, melynek földje kedvez a szőlőnek. Egy másik puszta, Tihamér, dél felől övezi a vá­rosfalat. Szép fekvésű völgyében kertek díszlenek.' „Nyugatra terül el a város másik pusztája, Szalók. A városhoz képest emelkedettebb helyen. Kiterjedése nem nagyobb mint egy-két kert vagy egy kis ház alapterülete, Az egész határ itt már Egerszalókpusztához tartozik. Ez is hullámos, dombos, lejtős vi­dék, felső részét beültették szőlővel. Két másik puszta is látható, melyek észak felől a városfallal érintkeznek. Az egyik Felnémet, melyet már benépesítettek a jobbágyok, a másik Cegléd. Ennek dombjai lejtőin vannak az egriek szőlei, itt terül el a Vécsey szőlőhegy, mely kitűnő borokat terem. A város egy völgyteknőben fekszik, melynek mindkét oldala lejtősen emelkedik felfelé. A városnak nevet adó Eger patak északról lép be a város területére, s ennek a szűk völgyteknőnek mindkét oldalát végigmossa, amíg dél felől kilép a városból. Ennek megfelelően mindkét patakpart nyugatról is, keletről is enyhén lejtősödik, s még szántóföldek is ideszerénykednek, de csakhamar erősebb lesz az emelkedés, most már szőlővel beültetett dombok tárulkoznak ki, Egri Kápt. Mit. Nagypréposti iratok III. XII-2/d/ 89. 151. p. HML. Eger v. tjkv V-l/a/5. 219. SOÓS I., 1975. 175. BÉLM., 1730. 43. BÉLM, 1730.47. BÉLM., 1730. 51. BÉLM., 1730. 64. BÉLM., 1730. 47. 82

Next

/
Thumbnails
Contents