Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger lakosainak határhasználata 1687-től a XVIII. század végéig • 75
2. Határhasználat a török kiűzésétől a Rákóczi-szabadságharc bukásáig (1687-1711) A török uralmat követő időszakban adatok hiányában a határ kiterjedését, és a művelési ágak területi megoszlását nem lehet rekonstruálni. A források csak a határhasználatra tudnak hiányos útmutatást adni. A város környékén lévő falvak lakosai vagy meghaltak vagy elmenekültek. Ez utóbbiak tekintélyes része Egerbe költözött. A török időszakban elpusztult falvak határát, valamint két pusztát, Tekse-Szalókot és Kocsot már a visszafoglalást megelőzően is az egriek használták. 22 Ennek a határhasználatnak a törököt megelőző időszakban - mikor a falvak még nem néptelenedtek el - voltak előzményei, az egriek által ezen falvak határában bírt extraneus szőlők formájában. A visszafoglalást követően egri lakosok, illetve Egerbe költözött szalókiak vették művelés alá Egerszalók határát is. 23 Az egriek a budai kamarai adminisztrátorhoz 1694. július 6-án keltezett levelükben joggal állíthatták, hogy a kamarai igazgatás az Eger körül elterülő pusztákat is az egri lakosok javára és hasznára adta oda. 24 A város lakosainak belső telkük mellett - melyen a házon kívül az 1690es összeírásban feltüntetett belső kerteket is értjük - szántójuk, rétjük és a telki állományhoz nem tartozó szőlejük volt. 25 A promontóriumokon folytatott szőlőművelés mellett a város határaként kezelt pusztákon kiterjedt szántóművelés és gyümölcstermesztés folyt. A szőlőművelés egyeduralma a török időben időlegesen megszűnt. Ezt bizonyítják a visszafoglalást követő időszak összeírásai, adásvételi és csereszerződései, valamint az ebből az időszakból fennmaradt és az egri határról 1704-ben készült térkép, mely a pusztákat is a város részeként ábrázolja. Erre a következtetésre juthatunk akkor is, ha megvizsgáljuk az egyes művelési ágak összesített adóértékét, mely a kezdeti időszakban a gabonatermesztést nagyobb értékűnek veszi a szőlőtermelésnél. Véleményünk szerint szőlő-monokultúra csak olyan területen alakulhat ki, ahol a túlnyomórészt szőlőműveléssel foglalkozó városi lakosságot a környék falvai el tudják látni az alapvető élelmiszerekkel, kenyérgabonafélékkel és állati termékekkel. Allataik részére pedig biztosítani tudják az árpát és a zabot. Ez a feltétel már a török időszakban sem állt fenn maradéktalanul, hisz az Eger környéki falvak többsége pusztán állt. Különösen nem mondhatjuk ezt a visszafoglalást követő első néhány évre, amikor a hadak pusztítása minden falut, ami a város környékén eddig létezett, néptelenné tett. Nem biztosították Eger élelmiszer-ellátását a távolabbi (pl. jászsági) és később, a XVIII. században a város élelmiszer-behozatalában nagy szerepet játszó gabonatermelő területekről sem, mivel a hadak járását azok is megsínylették. A keHML. Eger v. úrb. és félsz, pere V-5/2. HML. Eger v. úrb. és félsz, pere V-5/1-2. HML. Eger v. úrb. és félsz, pere V-5/1. SUGÁRI., 1974.69. HML. Térképtár. Egri Káptalan térképei 7. sz. 78
