Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Bán Péter: Három XVI. századi dézsmautasítás • 53

bői ott maradtakról nyugtákkal kellett elszámolniuk. A helyszínen hagyott teli boroshordókat őriztetni volt szükséges. Arra nézve, hogy az egri várgazdaság területéről széles körben, de szignifikánsan a püspöki uradalom területén használt dézsmás hordók milyen problémákat rejtenek a számadó lajstromok kutatói számára, lásd: Dézsmajegyzékek ... 1548. 53-55. (64. jegyzet). A boroshordók használatára való többszöri visszatérés a dézsmautasítás szövegében nem pusztán az egységes elszámolás miatt tapasztalható, mert hangsúlyozzák, „hogy az hol lehet, egész hordó bort vegyenek az dézsmában, ha penigh valami ember annyi borral nem tartozik, szép szóval neki szólván ..., hogy jó bort gyöjthessetek és jobb áron keljen". Ugyancsak a minőségre való tekintettel elkülönítették a jó és a „hitvány" borokat, valamint ellenőriztették, hogy a világi földesurak kilenced címén nem válogatták-e ki és szállíttatták-e el a bortermés javát, „és csak valami hitvány bort hattanak volna dézsmára". Ilyen esetben a decimátorok ne is vegyék ki a tizedet a szokásos módon, „hanem az ott való bíró kezénél hagyjátok és minket felőle meg tudósítsatok ..." - „Végezetre ... az vidékieket az ti regestromotokban extraneusoknak írjátok...", s ügyeljenek arra, nehogy csak kilencedet fizetők maradjanak. A gabonafélék és bor decimátorainak adott utasítás egy több évtizedes vitakérdés megoldásához járul hozzá, ti. ahhoz, hogy .a kilencedet vagy a tizedet vették ki előbb a termelt mennyiségből. Mivel a dézsmásoknak felhívták a figyelmét arra, hogy a minél hiánytalanabb tizedszedés érdekében olvassák át a kilencedszámadásokat is, egészen bizonyos, hogy a kamarai dézsmálás idején is a decima összeírására és begyűjtésére a földesúri noná - vagy az ahelyett szedett akógabona, szőlő esetében pedig a hegyvám - kivétele után került sor. Különös viszont, hogy egyik instrukció sem szól az egyházi birtoktesteken szedett ún. ötödről (quinta), a tized és kilenced együttes szedésének a dézsmalajstromokon előforduló gyakorlatáról. Azonkívül, hogy a bordézsmásokat is intették a visszaélésektől (a túlzott személyes borfogyasztástól, éves borjárandóságuk önkényes elkülönítésétől stb.), a bortized begyűjtőinek mintautasításában tűnik szemünk elé egy lényeges kitétel: „Az quartát penigh, ki az integra quarta volna, az egri káptalan számára senkinek egyébnek ki ne hagyjátok szedni, hanem tulajdon ti magatok az mi számunkra szedjétek ki, mert azt az egri káptolomtul meg vettük ..." Tehát a káptalan sehol - saját földesúri territóriumain sem - rendelkezett autonóm dézsmálási joggal, hanem a központosított kamarai tizedszedés kialakításával, illetve annak részeként juthatott csak hozzá a káptalan tagjait megillető „teljes negyedrészhez". - A káptalani földesúri birtokokat lényegében pontosan ismerjük, részint Szederkényi Nándor nyomán, részint az 1549. évi portális conscriptio alapján. Ezeken a településeken: Hevesiván, Szentmiklós(puszta), Nagyiván, Egerszalók, Hevesaranyos, Poroszló egy részén, az Eger városi Harangozó utcában, Egerbocs, továbbá a Borsod vármegyéhez tartozó Mezőtárkány, Tihamér, Kistálya és Álmagyar prédiumokon a lakosságot vagy az extraneus termelőket éppenúgy a püspöki javakat átvett kamara dézsmálta, mint a világi föl56