Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Bán Péter: Három XVI. századi dézsmautasítás • 53
A következőkben ezeket az utasítás-mintákat kísérlem meg elemezni, összevetve az eddigi kutatási eredményekkel, az 1548-as és 1549-es dézsmajegyzékkel, és megpróbálok megoldást keresni egyes vitatott problémákra. Általában a dézsmából részesülő lelkészek nyugtáiból tudjuk, hogy a gabonatizedelés rendszerint július-augusztusban, a bor-(must-)tizedelés október folyamán 1548-ban Nagytályán pontosan 8-án -, a bárányok összeírása június és augusztus hónapban történt. A kirajzott méheket rendszeresen a gabonalajstromokon regisztrálták, kivéve az Egri Völgy (Vallis Agriensis) településeit, ahol 1548-ban Felnémeten és Cegléden a méhkasokat, 1549-től a méh+sertéstizedeket külön jegyezték fel. A lajstromokat két héten belül le kellett adni a provizomak, aki azokat nemcsak „íróasztalnál" ellenőrizte, hanem cirkáló-ellenőrző embereket is kirendelhetett egyegy helyszínre. Megengedték viszont, hogy szükség szerint a tavaszi gabona adóztatására a korábban beérett őszi vetésű termés tizedének begyűjtése után kerülhessen sor, s jó áron értékesítsék a gabonabevételt. A dézsmált gabona eladására utaló megjegyzéseket olvashatunk - az instrukció-mintán kívül - az 1548-ban készült tizedlajstromokon az Egertől viszonylag távoleső Tarnaörs, Karácsond, Ugra, Detk, Márkáz falvaknál, a nagyhevesi kerületben Alcsi, Alattyán, Tiszakürt esetében, ám a Tiszán túl fekvő kishevesi districtus falvaiban csak a kaszált falcaturákban számolt, zömmel tavaszi gabona tizedét vették be pénzértékben, ami általános szabály volt. (Az értékesítés ritkán már ekkor is ölthette árenda formáját: ez történt pl. Gyöngyöstarján és Abasár esetében 1548-ban.) Ebben a „hatalomváltást" átélt esztendőben a kenyérgabonának a dézsmálással egyidejű - sőt olykor azt megelőző - cséplése még nagyon elterjedt volt, 1549-ben azonban, összhangban az instrukciókkal, már ritkán fordult elő (pl. Erk községben). Ellenkezőleg: megkövetelték a learatott gabonának a tarlón tartását, hogy a decimátor a bíró házánál tett bevallások feljegyzését követően „menjen ki a mezőre kész szekerekkel, és a bíró mellette legyen, és hogy meg legyen az ő regestromokban írván, kinek-kinek mennyi gabonája avagy tavasz marhája legyen...", azt szekérre rakassa egy embere segédletével, míg egy másik beosztottja „egy hív emberrel, kit az bíró ő maga képében ott hagy, avagy a csűrben, avagy az asztagban, nagy híven berakassa..." Azaz plébániai falvanként gondosan karbantartott, a tolvajoktól óvott - utóbb a bordézsmások által is ellenőrizhető - szalmás gabonaasztagokat kellett kialakítaniuk. (Az asztagrakóknak, ha nem volt erre kirendelt ember, az instrukció szerint fejenként 24 dénár, illetve egyedi megegyezés szerinti bér járt, a gyakorlatban, a jegyzékek szerint, összesítve, olykor többeknek 60-90 dénár munkadíjat fizettek ki.) 1975.) - Itt köszönöm meg Kovács Bélának, hogy az instrukciók levéltári feltárásában és olvasatában önzetlen segítséget nyújtott. Dézsmajegyzékek... 1548. és 1549. - E forráskiadványok esetében az egyedi, lapszámra utaló hivatkozásoktól eltekintek, mivel az feleslegesen zsúfolttá tenné a jegyzetapparátust. A vonatkozó adatok a kötetek mutatói segítségével könnyen visszakereshetők. A malactized csak ezen a püspöki birtokrészen volt szokásban. 54
