Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Horváth László: Adatok az egri prostitúció újkori történetéhez • 169

A korábbi legális gyakorlat Egerben tehát 1890 után teljesen megváltozott. A kávéházak, korcsmák, fogadók ezután már nem űzhették nyíltan az ősi ipart. A korábbi kéjnőtelepeknek mindegyike amúgy sem akart vagy nem tudott bordéllyá átalakulni. Teljesen megváltozott a rendszer, és ez sok visszaélésre is alkalmat adott. A város határában már az 1860-as évektől működött egy kültelki „kéjeidé". Az itteni kéjnők rendszeres orvosi vizsgálat alatt álltak, de túl periférikus elhelyezkedése visszahatott az üzletmenetre, s az intézmény 1890-ben megszűnt, s a nők egyrésze a belvárosba áramlott.

31 Az egri bordélyházak története igen kalandosan alakult. Érdemes a gyakorlattal is megismerkedni a jogi rendelkezések ismeretében. Az új bordélyházi rendelet alapján a legfelsőbb engedélyeket is megnyerve - egyenesen főispáni segédlettel -, 1892-ban a Szarvas tér 2. sz. alatt nyílt meg Eger bordélya. A bordélyosnő Jancsó Gusztávné szül. Gonda Anna, egri lakos volt. Az igen kedvező helyen álló intézménynek fennállása folyamán végig küzdeni kellett a megmaradásért. Egyenesen a belügyminiszternek címezte panaszos leveleit évről-évre Hofbauer István honvéd alezredes, egri lakos.

32 Gonda Anna 1893. november 30-án kelt kérelmében arra hivatkozik, hogy ha az ő üzletét bezárnák, „•••úgy a 23000 lakossal bíró város bordélyház nélkül maradna, s nagymértékben már amúgy is elharapódzott és ellenőrizhetetlen titkos kéjelgés (prostitutio) által a bujakóros betegségek oly elterjedést nyernének, mely által a közegészségügyre nézve kiszámíthatatlan hátrányok háramlanának... " A rendőrség tehetetlenségét (cinkosságát?) jelzi, hogy bár a belügyminiszter 1893-ban rendeletben utasította a várost a túl frekventált helyen üzemelő bordély bezárására, ez az egri hivatalok jóváhagyásával még 1895-ben is ott működött. Az ellene fellépők legfőbb érve az volt, hogy az élelmes vállalkozó szinte a Szarvas laktanya kapujában űzte az ipart. Mind Gyöngyös, mind Eger esetében kimutatható, hogy a bordélyházak legbiztosabb látogatói köre a helyben állomásozó katonaság volt. A bordélyrendszer lassú hanyatlása idején is az Egerben állomásozó gyalogság és a gyöngyösi - anyagilag jobban álló tisztikarral rendelkező - lovasság biztos bevételt jelentett. (A katonaság és a prostitúció között fennálló szoros kapcsolat természetesen a kéjelgés illegális eseteinél is igaz.) Gonda Anna üzletvitelét csak a konkurencia megjelenése zavarhatta meg. 1894-ben nyitotta meg a Gyöngyösről áttelepült Schvartz Ede, felesége, Lőwinger Lina nevében a Szél u. 4. sz. alatti bordélyházát. Ez ellen az egri polgárság nevében nem kisebb szószólók tiltakoztak, mint Dr. Csutorás László ügyvéd vagy Katinszky Gyula egri kanonok.

34 A szinte évente megismételt kérvények, a belügyminisztérium jóindulatú pártfogása mellett is, hatástalanok maradtak. Az akkorra már özvegy MOL. BM. Ált. K 150. 1894-III-4-16952. Hofbauer István m. kir. honvéd alezredes panaszos levele. MOL. BM. Ált. K 150. 1894-III-4-16952. H. I. egri lakos fólfolyamodása Gonda Anna bordélyüzlete ellen. MOL. BM. Ált. K 150. 1894-III-4-110576. Gonda Anna alázatos kérvénye. MOL. BM. Ált. K 150. 1895-III-3-326. Felfolyamodás Schvartz Edéné bordélyüzletének engedélyezése ellen. 182