Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Horváth László: Adatok az egri prostitúció újkori történetéhez • 169
golására, büntetésére törekedhetett, semmint ezen személyek nyilvános intézménybe történő elhelyezésére. Hazánkban a prostitúciót 1926-ig 14 nem szabályozta egységes törvény. Egyes megyék vagy törvényhatósági joggal felruházott városok önálló hatáskörben, esetleg más hazai vagy külföldi rendelkezések analógiájára alkották meg szabályrendeleteiket. A későbbiek során a kihágási - 1879: XL. te, valamint az ehhez kapcsolódó 1880: XXXVII. te. 15 - és az egészségügyi törvény - 1876: XIV. te. 16 - szolgált némi támpontként, de ezek legfeljebb arról intézkedtek, hogy milyen büntetés illeti a rájuk vonatkozó szabályokat be nem tartó kéjnőket és ennek kirovására ki az illetékes. Törvényi szabályozás híján ezért törvényhatóságonként más és más rendelkezések éltek. Heves megyében is a helyi viszonyok alakították a szabályozást. A legtöbb település, megye Pest város 1867. évi szabályrendeletét másolta, idomította a helyi viszonyokhoz. Heves megye azonban kezdetben más utakon járt. 1879-ben - országos viszonylatban is meglepően korán - a megyében már megszületett a „ Bordélyügy és annak rendezése ". Ez a gyöngyösi kezdeményezés abból a szempontból is figyelemreméltó, hogy meg sem próbálta követni a pesti mintát. A szabályzatot Dr. Vezekényi István kórházigazgató készítette, s a közegészségügyi bizottság minimális módosítással terjesztette a megyéhez elfogadásra. Az ülés jegyzőkönyvében fennmaradt az indoklás, mely a szabályozás létjogosultságát támasztja alá: „...A mai ülés főtárgyát a nagy mérvben terjedni tapasztalt bujakór kérdése, s annak meggátlására alkalmas intézkedések megtétele képezi, mely betegség oly mérvet kezd ölteni, hogy a helybeli kórház már alig képes a bujakórosat a többi beteg mellett elhelyezni... " A közegészségügyi indokok kényszerének hatására alkotott rendelet mégis erkölcsileg kívánja megindokolni a bordélyrendszer szükségességét a bevezetőben. „A nemi ösztön az emberek kebelébe oltott vágy, melynek kielégítésére hivatással bír fa bordélyház]. Szükséges azonban ezt is akként korlátozni, hogy az erkölcsi érzetet meg ne sérthesse, mert különben csak pusztulás, végveszély jöhet nyomába. - Elkerülhetetlenül szükséges tehát e fontos ügyben szigorú rendőri szabályokat alkotni, és pedig mindig a helyi érdekek tekintetben vétele mellett. " A tervezet szigorúan rendőri engedélyhez köti a tevékenységet: ,,2.§. Nem szabad bordélyházat nyitni, ha csak a rendőrségtől arra engedélyt nem nyer. Épen úgy nem szabad egy magánosan lakó nőnek rendőri engedelem nélkül pénzért férfi látogatókat fogadni... Alattomosan űzött oly nemű foglalkozások a fönnálló törvények szerint mindenkor szigorú börtönbüntetéssel sújtatik. " Figyelemre méltó, hogy a tervezet mindvégig számol a bordélyházi kéjnő mellett a magánkéjnő intézményével is. A szabályzat állandó formulája, hogy „nyilvá14 160.100/1926. B.M. rendelet: A prostitúció szabályozásáról. Magyar büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Kiemelten a 81 .§ foglalkozik a kéjnőkkel. 16 A közegészségügy rendezésére alkotott törvény a kihágás után járó bírságpénzeket egységesítette. 17 Többek között közli MIKLÓSSY J., 1989.39-49. 18 HML. V-101/b/2. VIII-2. Gyöngyös város tanácsának iratai. Bordélyügy rendezése (1879). 175
