Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Csiffary Gergely: A XVIII-XIX. századi magyarországi üveghuták szerepe a hazai iparfejlődésben • 115
A XVIII-XIX. századi magyarországi üveghuták szerepe a hazai iparfejlődésben A hazai üvegipar történetével foglalkozó munkákban eltérő adatokat találhat a kutató az üveggyártó helyek számáról A hivatalos összeírásokban a XIX. század derekáig (1848) kevesebb, míg az országleírásokban több működő üveghuta létezése igazolható. Ezen kívül különféle becslések is napvilágot láttak kortársaktól vagy a hazai üveggyártás kutatóinak a tollából, amelyek viszont legtöbb adott időszakban létező üvegkészítő telepről adnak számot. A szerző több éve gyűjti a történelmi Magyarország területére vonatkozóan mindazokat az adatokat, amelyek az üveggyártásra utalnak. Ma már viszonylag átfogó képet alkothatunk azokról az üveghutákról és üveggyárakról, amelyek a XII. századtól 1918-ig hosszabb-rövidebb ideig fennálltak. Az írott források tanúsága szerint a történelmi Magyarország területén a magyar üvegkészítés kezdeteiről az első biztosnak vehető adatunk 1330-ból való. Ekkor kezdett termelni egy üveghuta Teplice (Sklené Teplice) mellett Jaroslav Róbert Vávra cseh üvegipari kutató szerint. 1 1360 táján Körmöcbánya mellett alapított egy „officina vitrariá "-X egy bizonyos Péter Glaser. Ez a huta Cierna Holá-n, más néven Glazerová Lehotán működött. Sajnos nem tüntette fel a forrást, amely a lehotai huta működését igazolja. Teplice Bars megyei települést nevezték Szklenónak, Szklenófürdő-nek, de Glashütte néven is szerepelt. Szlovák neve is üveggyártásra utal, mint a település német neve. A szklenói huta a Bars megyei saskői uradalomban Körmöcbánya és Selmecbánya között, a teplicei vár alatt működött. Az üvegcsűr XIV-XVI. századi létezésére adatok vannak. A legutolsó 1587-ből fennmaradt adat szerint még működött. 3 A régészeti kutatás ennél korábbi üveghuta létezését igazolta Pásztón. 1985 nyarán Valter Ilona régész egy olyan háromkemencés erdei üvegcsűr maradványait VÁVRA, J. R., 1954. 172-173. VÁVRA, J. R., 1954. 172-173. VERES L., 1991.28. 115