Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger lakosainak határhasználata 1687-től a XVIII. század végéig • 75

A szőlőmunkák nagy többsége március elejétől november végéig tartott. Decemberben, januárban és februárban szinte az egész vizsgált időszakban szüneteltek a munkák. A számadásokból nyert 683 adatból csak 13 (1,9%) esett decemberre és februárra, míg januárban egyetlen egy alkalommal sem végeztek munkát. A 13 alkalommal csak a szőlőföldet pótolták, melyet a csapadék lehordott a szőlőhegyről, vagy a föld felfogására szolgáló ún. sankgödröket tisztították. A szőlőhegyeken az esővíz elvezetése csatornákban történt. Az esővíz a szőlőhegyek felső földrétegét állandóan errodálta. A csatornák alsó végében gödröt ástak, melyben részben sikerült felfogni a szőlőhegyről lemosott földet. Amennyiben ennek a rétegnek nem volt meg a pótlása, akkor a szőlő elveszítette termőtalaját. A termőtalajt részben a csatornák végében összegyűlt földből, részben máshonnan, például az Egeden a közeli szőlőskei erdőből odahordott földből pótolták. Ez a munka nem tartozott az állandó szőlőmunkák közé. Földeltek, ha a nagyobb záporok vagy zivatarok lemosták a földet, tehát januárt leszámítva az év bármely időszakában előfordulhatott. Március elején kezdődött s március végéig tartott - a földhordás mellett - a szőlők trágyázása is. Ezt igen kevés birtokos engedhette meg magának, az állatok hiánya és a trágya drága volta miatt. Zömmel március második felében és április elején, elvétve április 15. után néhány nappal - amikor a fagyott föld már felengedett és a szőlők közötti föld már annyira kiszáradt, hogy nem ragadt rá a kapára - végezték el az első igazi szőlőmunkát, a nyitást. A nyitásnak nagy jelentősége volt az éves munka szempontjából, s elvégzése nagy mértékben befolyásolta a szőlőtermés minőségét. A nyitás során az előző évben a tőkék közeiből a szőlőtőkékre felhúzott (feltöltött) földet eltávolították. Rossz volt a nyitás akkor, ha a tőkék közti területet nem tisztították meg kellőképpen és a tőkék nyakai a föld alatt maradtak, s a tőkenyakak gyökeret eresztettek. Ez hátráltatta a későbbi megmunkálást, különösen a harmadik, az ún. érés alá kapálás alakulását. A termés szempontjából azért is hátrányos volt a rossz nyitás, mert a fürtök így közel kerülhettek a földhöz és könnyen rothadásnak indulhattak. A következő munkafolyamat a szőlő metszése. Ritka esetben elkezdték már március második felében, de jellemzően április első két hetében végezték. Előfordult, hogy ez a munka áthúzódott április második felére is. A metszés a szőlő veszszőinek visszavágását jelentette s nagy szakértelmet igényelt. A szőlő fejlődését meghatározta az egész évre, tehát a munka jó vagy rossz elvégzésén múlt a termés alakulása is. A szőlő metszésével egyidőben, vagy azt követően, egy két nap csúszással, a szőlőről levágott venyigétől megtisztították a szőlők közét. Ezt nevezték venyigehordásnak, melyet többnyire az asszonyok vagy a nagyobb lányok végezték. A tavaszi munkákhoz tartozott a szőlő szaporítása is. A szőlőt vegetatív úton szaporítják. Magról történő szaporítása kevésbé célravezető, mert termést csak 8-10 év múlva ad, s nagy a valószínűsége annak, hogy az új tőke az anyatőke fajtajellegét elveszíti. A szőlőt Egerben és környékén többnyire homlítással szaporították. így véB.LXXIX/b. 584. 1787. év., V-l/b/123. B.LXXXII/b. 536. 1788. év, V-l/b/139. B.XC/b. 2183. 1790. év.,V-l/b/154. B.XCVI/b. 1920. 1792. év., V-l/b/162. B.C/a. 1840. 1793. év. 108