Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger lakosainak határhasználata 1687-től a XVIII. század végéig • 75

kat. h. 1515 négyszögölnyi területből. A II. József-kori népszámlálás adataival öszszevetve megállapíthatjuk, hogy az egyes társadalmi kategóriákon belül a legtöbben a parasztok közül rendelkeztek szőlővel, az összes parasztcsaládfő 83,14%-a, őket követték a nemesek (73,88%), a polgárok leszármazottai (66,47%), az egyéb kategóriákba tartozók (49,37%), a polgárok (46,46%), a honoráciorok (33,33%) és legvégül a zsellérek 30,16%-kal. Ha az átlagos szőlőterület nagyságát nézzük, akkor azt látjuk, hogy kiemelkedően nagy szőlőbirtokkal rendelkeztek az egyháziak, átlag 10,29 kat. h.-dal, őket a honoráciorok követték 4,11 kat. h., majd a nemesek 3,32 kat. h., a polgárok 2,68 kat. h., a polgárok leszármazottjai 1,72 kat. h., a parasztok 1,71 kat. h., az egyéb kategóriába tartozók 1,55 kat. h., s végül a zsellérek 1,26 kat. h. átlagterülettel. J) A szőlőtermelés és a kézművesipar Eger lakosainak megélhetését döntő mértékben a szőlőtermesztés biztosította, de viszonylag fejlett kézművesipar is kialakult a városban. Az ipar és a mezőgazdaság teljes mértékű szétválása nem történt meg az egész vizsgált korszakban. Többkevesebb szőlővel a kézművesek tekintélyes része rendelkezett. 1727-ben a 301 kézműves és kereskedő közül 147 fő (48,84%), 1789-ben pedig 936-ból 299 személy (31,94%) birtokolt szőlőt. Az 1727-ik évi 147 fő összesen 246 kat. h. 1400 négyszögöl szőlővel rendelkezett, mely az összes szőlőterület 16,24%-át tette ki. 1789ben a 299 kézműves 738 kat. h. 624 négyszögölnyi területet birtokolt, vagyis az összterület 18,49%-át. A kézművesek közül a legtöbb mester a ruházati iparban dolgozott. Számuk 1727-ben megközelítette az összes kézműves 1/3-át (31,25%), ami folyamatosan nőtt, s 1789-ben már 44,29%-ot tett ki. Létszámukhoz viszonyítva is a ruházati iparban dolgozó mesterek rendelkeztek legtöbb szőlővel. 1727-ben az iparágon belül a mesterek 70,30%-a, 1760-ban 55,50%-a, 1773-ban 56,74%-a, 1789-ben pedig 41,21%-a. Abszolút számban ez azt jelenti, hogy 1727 és 1773 között folyamatosan nőtt az iparágban szőlőbirtokkal rendelkezők száma, 1789-re viszont már csökkenés tapasztalható. A kezükön lévő összes szőlőterület viszont végig növekvő tendenciát mutat. 1727-ben a ruházati iparban dolgozó 101 mester közül a 71 szőlőbirtokos kezén 101 kat. h. szőlő volt, ami az összes szőlőterület 6,64%-át tette ki. 1789-ben az iparágban dolgozó 330 kézműves közül a 136 birtokos 304 kat. h. területtel rendelkezett, ami az összes terület 7,61%-a volt. Az iparágon belül a mesterségek közül a csizmadiáké volt a legnépesebb. Számuk 31-ről 126-ra nőtt a 60 év alatt. 1727-ben még 87,1%-a rendelkezett szőlőbirtokkal, s bár számuk 1773-ig folyamatosan nőtt, a mesterségen belüli szőlőbirtokosok aránya 64,81%-ra csökkent. Ez 1789-ben már abszolút számokban is csökkenést jelentett, mert az 1773. évi 70 főről 53-ra csökkent. Hasonló tendencia figyelhető meg a szabók és a szűcsök esetében is. Folyamatosan nőtt viszont a szőlőbirtokos szűrszabók száma. Eger v. öi. V-4/a/16. 1727. évi öi., V-4/a/247-252., V-4/a/81., Heves Megye Népszámlálásai; IV-34/1. 1789. évi összeírások. 106