Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 13. (Eger, 1994)
TANULMÁNYOK - Kondomé Látkóczki Erzsébet: Az egri püspökség kiváltságait rögzítő „25 tanús” oklevél • 195
mán és Hevesen 5 alkalmas helyen összejövetelt és közgyűlést tartottunk, hogy országunk állapotán javítsunk és kinek-kinek igazságot szolgáltassunk a jogrend fenntartásával, szent elődeink mutatta dicséretes szokás szerint, akkor végül ennek az ünnepélyes összejövetelnek és közgyűlésnek nyolcadik napján, amikor már erélyesebben és hathatósabban lehetett helyreállítani kinek-kinek a jogait az igazság szerint, Lampert, Isten irgalmából egri püspök felemelkedve, a mi és valamennyi országlakó színe előtt állva, ezeket adta elő: Magyarország összes székesegyháza fölött áll az elődeink, a szent királyok által a szabadság kiváltságával ékesített egri egyház, tudniillik birtoklandó ingatlanaik, kivetendő és behajtandó dézsmáik, az adott és adományozott vámok-adók, röviden, az ezen egyháznak járó valamennyi jövedelem és haszon tekintetében. Továbbá a nemesei, hűbéresei, kondícionáriusai, polgárai és egyéb parasztjai vagy falulakói kiváltságait tekintve úrnőként ül méltósága trónusán. Elhárítván bármilyen ellentmondást, támogatták és megerősítették a szabadságot, mivel ez az egyház mint neveltetési hely a szükséges életkoruktól kezdve a királyfiak gondviselője és tanítómestere lesz. De ó, fájdalom, jóllehet ez az egyház most is élvezi azon szabadságokat, amelyekkel a szent királyok ékesítették, de mindazonáltal a kiváltságlevelei, amelyeket a szent királyok ezen szabadságokról kiállítottak, teljesen szétszóródtak és elégtek, amikor a tatárok betörtek az egri egyházba. Majd miután Kilit 6 püspök, az ő [Lampert] elődje a kiváló uralkodóval, a béke szerzőjével, drága atyánkkal, Béla királlyal a tengerpartra menekült oltalmat keresve - mivel a tatárok megszerezték a győzelmet -, és három évig száműzetésben élt Béla királlyal, a tatárok visszavonulása után pedig Béla királlyal visszatért Magyarországra, [akkor] drága atyánk, Béla király, kinek mennyit tudott, visszaállította a megsemmisült szabadságokat és kiváltságokat, elsősorban az egri egyház mint saját maga és utódai neveltetési helye javára, ám végül Kilit püspök halála után az említett egyház egyik szabadosa, bizonyos Sámuel, 7 Sibin fia a Béla király által újra kiállított összes kiváltságlevelet összegyűjtve elégette és hamuvá tette. Ezt a kondícionáriust minden mértéket meghaladó hűtlensége miatt a nemességtől megfosztva - pedig maga Kilit püspök tette nemessé - ugyanő [Kilit] visszavetette a szolgaságba, amit megérdemelt, [Sámuel pedig] Ruténiába szökött, így menekült meg. Ezek miatt alázatosan kért minket [Lampert püspök], hogy minden szabadságot, amivel a maguk idejétől a szent királyok, elődeink az egri egyházat támogatni méltóztatták, és amelyeket most is birtokol és élvez, pontosan leírva az örök emlékezet számára sérthetetlenül megerősíteni és ezáltal az említett kiváltságokat levelünkkel helyreállítani méltóztassunk. Miután ezeket végighallgattuk és világosan megértettük, főleg, mert jogos volt, amit [a püspök úr] kért, és mert minket s utódainkat is érintett a minden székesegyház fölötti különleges patrónusi jog révén, a közgyűlésen velünk együtt ülésező összes nemes egyetértésével úgy határoztunk, hogy az egri egyházmegyéből választott huszonöt idősebb nemes férfiú az életet adó feszületet megérintve hitvallás alatt közölje velünk az egri egyház minden szabadságát, hogy az elmondottakat a dolog örök emlékezetéül kiváltságlevelünkbe foglaltassuk. A kiválasztott nemesek pedig: Er5 Vö. SZABÓ J. Gy., 1973-74. 21. 6 Vö. SUGÁR I., 1984. 69-75. 7 Csak erről a gyalázatos tettéről ismerjük. 202
