Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 13. (Eger, 1994)

TANULMÁNYOK - Kondomé Látkóczki Erzsébet: Az egri püspökség kiváltságait rögzítő „25 tanús” oklevél • 195

Az egri püspökség kiváltságait rögzítő „25 tanús" oklevél Az egri püspökség birtokait, jövedelmeit és kiváltságait két oklevélből ismerjük: IV. Béla és V. István egy-egy privilégiumából, amelyek eredetiben nem, de számos átírásban ránk maradtak. Az 1261-ben kelt IV. Béla-féle oklevél a birtokokat, halászóvizeket, szolgálónépeket sorolja fel. Nyomtatásban Szentpétery Imre közli a teljes szövegét.

1 A másik oklevél 1271-ben kelt V. Istvántól, s ez az egri egyház állítólagos ősi kiváltságait állapítja meg. Fejér György Codex Diplomaticusában (V/l. 153.) jelent meg, kihagyásokkal. Szentpétery is felveszi említett munkájába, de csak regesztát közöl, szöveget nem. Ezért indokolt a legkorábbi átíró oklevéllel együtt a teljes szöveg közzététele. Ez a transcriptio 1284. október 28-án kelt az esztergomi káptalan olvasókanonokának keze által, IV. László királynak a megerősítést előíró parancslevelére hivatkozva, illetve András egri püspök kérésére. A szöveg különös figyelmet érdemel az egri püspökök választási rendjének, a királyi-királynéi udvarral való kapcsolatának, a királyfiak neveltetésének, továbbá a dézsma- és vámszedési jogoknak - egyúttal kötelezettségeknek -, a főpapi bírói joghatóságoknak, az alárendelt egyházkormányzati területnek a leírása szempontjából. De fontos oklevélről van szó azért is, mert 25 rangos tanú erősíti meg tartalmát, a társadalom rétegződését érzékeltető terminus technicusok éppen átmeneti állapotukban olvashatók (baronus nobilis - condicionarius, rusticus - villanus etc), azaz a „Dei gratia" uralkodó „szent királyok" örökösei éppen szembesülni és együttműködni kezdenek a később rendinek nevezett erőkkel. A latin szöveg átírásában két, némileg ellentmondó szempontot igyekeztem érvényesíteni: minél pontosabban tükrözni az eredeti írásképet, ugyanakkor használható, jól olvasható, könnyen áttekinthető átírást adni. A hűség kedvéért az oklevél sorait megszámoztam, soronként külön bekezdésekbe tagoltam. Pontosan megtartottam az oklevél betűit, a kis és nagy kezdőbetűket, az egybe- és különírásokat, a hangzóbetoldásokat (pl. numpmis), elválasztásokat. Az / és j hangértékében használt, egy ponttal jelölt y-t nem jelöltem, csak az ii hangértékű y-t Egyszerűsítettem a SZENTPÉTERY I. 1943. II/l. V. István oklevelei - Ti. V. István átírása a legkorábbi fennmaradt példány. - A kérdéskörre lásd még 7örök Mártának az Archívum e számában megjelent írását! 195