Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 13. (Eger, 1994)

TANULMÁNYOK - Kelemen Éva: Eger nevezetes egyházi műemléképületeit alkotó és díszítő kőzetek földtani kapcsolatai • 117

880 lakóházat írt össze; ezek zöme fából vagy kőből és fából épült.

2 Többségük romos állapotban volt, a városi lakosság azonban az épen maradt házakat sem lakta. A letelepülést és benépesülést 5 évi adómentesség biztosításával, a telkek részletfizetésével és a királyi városok sorába való emelés lehetőségével próbálták gyorsítani. A letelepülők között sok délszláv, német és görög anyanyelvű volt. Az 1695-ös összeírásnál már 1182 család élt Egerben.

3 1688. március 21-én érkezett Fenesy György egri püspök a városba, hogy a püspökség számára szükséges telkeket megvásárolja. (A mai érseki palota telkét választotta ki.) A káptalan március 24-én adta be igénylését, melyben a török hódoltság előtti káptalani birtokokat: Almagyart és az Almagyartól Makiárig terjedő területet, új szőlőterület kijelölését kérte, valamint a Szent Mihály templom használatát, addig, amíg a várbeli székesegyházat újjáépítik. Igényükre tizenhat házat adtak ki. Egykori török, de már felszentelt dzsámikat kaptak az ekkor letelepedő szerviták, minoriták, jezsuiták és Ferenc-rendiek is. A töröktől visszafoglalt Egert a királyi kincstár mint újszerzeményi birtokot kezelte, s ezzel nem ismerte el a püspökség és a káptalan birtokjogait. Királyi várossá kívánták tenni, és a város lakossága kérte e kiváltsághoz való juttatását, s azzal indokolta, hogy fallal és kővel bélelt árokkal van körülvéve és városias jellege van. I. Lipót király beleegyezésével 1688. szeptember 3-án hirdették ki a királyi döntést a város vezetői előtt, melyben Eger szabad királyi városi rangra emelkedett. Jogilag azonban nem lehetett annak tekinteni, mert az országgyűlés döntése hiányzott. Megyei adót vetettek ki a város vízen túli részére, mely Borsod vármegyéhez tartozott és nem engedélyezték az új körpecsét használatát. A püspökség IV. Béla 1261. évi oklevelében rögzítettekkel (melyben püspöki birtoknak ismerte el Egert és az Egri Völgyet) tudta végül a királyt meggyőzni arról, hogy vonják meg Egertől a privilégiumokat. Az egriek további kérelmei hiábavalók voltak, s 1694. augusztus 14-én visszahelyezték Egert a püspöki városok sorába. A királyi döntés utasította a város vezetőit, hogy egyezzenek meg a püspökkel. Fenesy püspök és a város közötti egyezmény 1695. január 4-én született meg, melynek értelmében a különböző kiváltságokkal rendelkező lakosság újra földesúri függésbe került.

4 Heves és Borsod vármegyék között is fokozódtak az ellentéteik, mivel az Egerpatak bal partján levő városrész a várral együtt Borsod megyéhez tartozott a török előtt, s a vármegye továbbra is kivetette adóit a város ezen részére. Végül kivonták a várost a két megye felügyelete alól. A város birtoklásáért folyó küzdelemben a püspökség és a káptalan is szembekerült egymással, s ugyan Telekesy püspök átengedte a káptalannak az Eger-patak bal partján levő városrészt és a földesúri joghatóságot, de csökkentette a városon belüli területét. Mindez kedvezőtlen hatással volt a város lakosságának gyarapodására, s míg 1695-ben 4000-4500 embert írtak össze, addig a jezsuita rend 1703. évi História Domus-a 3000 főre becsülte a városban lakók számát. 2 SZEDERKÉNYI N., 1893. IV. 1-7. 3 NAGYI, 1978. 164. 4 Uo. 168-173. - A kérdésre lásd még Török Mártának az Archívum e számában publikált tanulmányát. 119