Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 12. (Eger, 1990)

Németh Gábor: Heves és Külső-Szolnok vármegyék limitációja 1660-ból • 87

maradt 1672-es Umitáció is említi, Debrecenben már a XVI. század végén viselték, szerepel az 1621-ben kelt sárospataki árszabásban.

20 A salavárdi nevezetű buggyos nadrágféle szintén elterjedt volt a Duna-Tisza közén és Debrecenben.

21 Viszont a Heves megyei Umitáció nem nevezi meg a három városban oly kedvelt, török eredetű női ruhadarabot, a mellényszerű kurdit. Mégis úgy tűnik, viselték északabbra is. Szerző Katalin gyöngyösi kalmárasszonynak a javairól 1664-ben felvett inventárium szerint rásából készült, 9 forintot érő kürdije volt.

22 Süvegből kétféle is növelte a választékot. Ha nem elírás az angol posztóból készült, selyemmel bélelt süveg ára (74 dénár), akkor értéke szép summát tett ki. A helyben varrottakon kívül a süveg már a XVI. században az egyik legjelentősebb külkereskedelmi cikk volt. Nyugat felől ezerszám vitték be a hódoltságba, szerepelt a gyöngyösi kereskedők portékái között is. A XVII. század második felében Kotman Szabó István egy társával "süveg kereskedelemben" állott. Más kalmárkodó gyöngyösiekhez hasonlóan ő is losonci, füleki, rimaszombati, kecskeméti személyekkel tartott fenn üzleti kapcsolatot.

23 A viselet pompáját a zsinórozás, skófium díszítés és az ezüstből vagy textiliából, cérnából selyemből vagy éppen szattyánbőrből készült különféle gombok növelték. A Heves megyei választék a kassaitól sem sokban maradt el.

24 Az öltözetbeli fényűzést leginkább a női ruhák reprezentálták. A legkülönfélébb textiliákból, posztóból, bársonyból, selyemből készült szoknyákat és vállakat csipkével, halhéjas mintával, szőrmével és aranyfonállal díszítették. A fenti választék természetesen elsősorban a módosabb mezővárosiak és a nemesek ruházatát jellemezte. Szerző Katalin gyöngyösi kalmárasszony említett inventáriumában némi ezüstneműn, tételesen nem részletezett, 115 forintot érő kalmárárun, cserépedényeken, rimaszombati korsókon, tányérokon, mosdómedencén, szinesen és fehéren szőtt, rececsipkével díszített ágyneműn kívül: "egy viselt rása szoknya... egy gyolcs előruha. Egy sárga rása előkötő... Két viselt ingyáll arany fonallal varrott. Egy bársony váll arany prémes, kapcsával együtt egy rása kurdi... Egy viselt szoknya ing kamuka vállával, mellyen vagyon tizenhárom kapocs." Az olcsóbb szövetektől a drágább kelmékig feltűnően nagy választékot vonultat fel a Umitáció. Ez Gyöngyösnek a hódoltsági területek és a királyi országrész közötti kereskedelemben betöltött közvetítő szerepére vezethető vissza. Nevezetesen a hódoltsági bőr- és marhakivitelben és a nyugati árucikkek behozatalában vállalt részesedés, amelyben a posztókereskedelem a XVI. századtól hagyományosan fontos volt.

25 A bőséges posztó, gyapjúszövet, selyem és vászonféle közül - elnevezésük alapján számuk 35 körül mozog - mennyiségre kiemelkednek a posztófélék. Az angol importból származó, vagy egyszerűen egy bizonyos minőségű posztó megjelölésére szolgált az angol posztó elnevezés. A limitációban megtalálható a skarlát (skarlák, scarlát), gránát, fajlondis és a kevésbé jó minőségű londis és septuk (septok, septek, saptu, septe) posztó.

26 Morvaországi és lengyel behozatalra utal a boroszlói és morvái posztó, ez utóbbi vörös, kék és fehér színben.

27 A számos régi elnevezés közötti eUgazodást nehezíti, hogy a Umitáció a jobb minőségű posztót olykor csak "remek" posztónak, a gyengébb minőségűt "közönséges" posztónak titulálta. Az egyszerűbb kártolt gyapjúszövetek közé tartozott az angol eredetű karasia (kasasia), amelyet a XVII. században már Morvaországban is nagy mennyiségben állí91