Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 12. (Eger, 1990)

Németh Gábor: Heves és Külső-Szolnok vármegyék limitációja 1660-ból • 87

Heves és Külső-Szolnok vármegyék limitációja 1660-ból Heves és Külső-Szolnok egyesült vármegyék 1660. február 17-én, a füleki várban tartott sedrián részletes limitációt adtak ki, amelyben szabályozták a mértékeket, az élelmiszerek, kézművestermékek és szolgáltatások árait, valamint a napszámbéreket.

1 A vármegyék fokozatosan terjesztették ki az árak meghatározására vonatkozó jogaikat, amelyek kezdetben elsősorban az élelmiszerellátás biztosítására szorítkoztak. Néhány, a XVI. század második feléből fennmaradt limitációtól eltekintve az árak hallatlan emelkedésével indokolt 1625. évi 40. törvénycikk megszületése után sokasodtak meg a megyei limitációk. A vármegyék által gyakorolt árszabályozási jog és annak kiterjesztése a magyar rendiség és a városok harcának része volt. Míg az 1625. évi 40. artikulus a vármegyei nemesség és a szabad királyi városok közös gyűlése elé utalta az élelmiszerek és az árucikkek limitálását, a század derekán megszületett újabb országgyűlési végzés (1659:71. törvénycikk) már kifejezetten a vármegyék feladatává tette azt ("Pretium quoque verum venalium, mechanicorum, opificium, et laniorum, comitatus limitent"). Az ellenszegülő nemesek, parasztok, véghelyiek és szabad királyi városok felett az alispán ítélkezett.

2 Heves és Külső-Szolnok vármegye szintén az 1659. esztendőben" "constitutiókra" hivatkozva adta ki árszabását, amelyben az országgyűlési végzéssel összhangban nyomatékosan hangsúlyozta a vármegye ebbéli jogait és a limitáció megsértőinek kilátásba helyezett bírságösszegeket. A limitáció mai, hiányos formájában is három részre tagolódik. A bevezető sorokat, a budai, illetve a pozsonyi mértékhez igazodva, a mértékegységek (kila, icce, font, rőf, "réf) egységesítésére vonatkozó utasítás követi. Ezeket szintén az országgyűlési törvény alapján határozta meg a vármegye. A kézművestermékek számára külön árszabás készült Heves és külön Külső-Szolnok vármegyében. Előbb a hevesi mesterségeket vették számba, sorrendben: mészáros, szabó és szűrszabó, szűcs, csizmadia, lakatos, kovács, szíjgyártó, asztalos, varga, takács, borbély, gombkötő és végül a szántóvetők napszámbére. Jóllehet a szöveg nem jelzi egyértelműen, ezután "Limitatio" címszóval a KülsŐ-Szolnok-beli árszabások sora következik, amely mai formájában töredékes, de rendszerében és részben tartalmát tekintve is a hevesi limitáció alapján készült.

3 Nevezetesen a mészárosok, szabók, vásári szabók és szűrszabók, kovácsok, szíjgyártók, asztalosok és vargák árszabása. Az egyezések következtében több mesterség nem is szerepel tétel szerinti felsorolásban, így a "Szabók és szűrszabók vásári mivének", a szíjgyártók és az asztalosok árucikkeinek limitációja, amely "úgy maradott, mint Heves vármegyében." A két terület gazdasági jellegében, a népsűrűségben, valamint a kézműves mesterségek fejlettségében mutatkozó különbségek miatt mégis számos eltérő vonás fedezhető fel. Minden bizonnyal nemcsak a szöveg csonkaságával, hanem az áruforgalom szerényebb voltával és a kézműves mestereket nagyobb számban tömörítő mezővárosok hiányával 87