Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 12. (Eger, 1990)

Szabó János Győző : Az egri kincstári serfőzés kezdetei a XVI. században • 44

súlyozzuk, hiszen az egyik legkorábbi ránk maradt vámtarifa az 1288. évi esztergomi.

70 S ennek a friesachi dénárban számolt korai része Hóman kutatásai szerint II. Endre uralmi idejére keltezendő,

71 amelyben a komló tarifájáról olvashatunk: "De singulis honeribus Cumulonum (1357. évi átírásban Cumulotiim) que Bytel vocantur, et de scemere solviíur unus frisaticus."

72, - A komló értéke igen magas, hiszen 440 kiló körüli rézmennyiség két zsák (Bytel) komlóval volt egyenértékű, és ugyanennyi súlyú ólom egy zsák komlóval, és egy ökör is ugyanennyivel volt egyenértékű.

73 Ezért gyanítható, hogy a komlónál II. Endre idejében németországi behozatalra szorultak, s ebben az összefüggésben még inkább érthető, hogy Esztergom környékén IV. Béla idejében komlóskerteket gondoztak. A forrásanyagból sajnos nem derül ki, Logy Esztergom piacán a komlót kik vásárolták, noha a városi komlós serfőzés első okleveles jelentkezését látjuk ebben. Hiszen a szömörcét ecet készítéséhez használták, a komló nagy tételei is nyilván az élelmezés szükségleteit tükrözik, s aligha gyógyszerként kelt el vagy ízesítő anyagként. II. Endre korában leginkább a királyi város latinus (főleg észak-francia, vallon) népcsoportjaira gondolhatunk,

74 hiszen a német város (víziváros) 1239 után alakult ki.

75 Az északfranciák, vallonok nemcsak kiváló szőlőtermelők és nagy borivók, hanem híres sörfogyasztók voltak (s még napjainkban is azok).

76 A nagyváradi vámtarifa XIV. század közepi, illetve XV. század eleji komlótétele

77 is elsősorban a Váraddal szemközti Szent Egyed egyház telepeseire, Olaszi vallonjaira

78 irányítja a figyelmet; nyilván főleg az ő serfőzésük szükségletére jelent meg Várad piacán ez a nélkülözhetetlen alapanyag. A kutatás felvetette annak lehetőségét, hogy már a XI. század közepén a bihari püspökség élén tevékenykedő, belgiumi származású Liedvin idején történtek az első vallon telepítések,

79 tehát Esztergommal közel egy időben.

80 De ahogy az esztergomiak serfőzésére nincs a XI-XII. századokból közvetett adatunk sem, úgy a bihari vallonokra vonatkozó ilyen forrásanyag legkorábbika is csak a XIII. századból való. Egy 1273. évi adat szerint Olaszi kocsmáiban nemcsak bor, hanem másféle ital után is vámoltak,

81 s ez - tömeges fogyasztásról lévén szó - leginkább a sör lehetett. A Gyán faluban élő vallonok egy 1229. évi oklevél szerint sörrel is adóztak; a szabadgyáni monostor mellett lakó torlók Szent Mihály napra 12 veder sört szolgáltattak.

82 A Bihar megyei Egyedmonostora falu (az egykori Szent Egyed monostor feltehetőleg francia-vallon szerzeteseit szolgáló nép szállása

83 közelében), pontosabban Nagyléta határában a XIV. század legvégén komlóskertek voltak,

84 s lehetséges, hogy itt már korábban is termelték. Várad piacára mindenesetre innen is származhatott a XIV. század második felében és a XV. század legelején ott kimutatott komló-áru. Árpád-kori forrásanyagunk nagy hézagosságai miatt a serfőzés táj egységenkinti különböző intenzitására következtetni nem lehet. Ha erre mégis vállalkozni kell, Bihar megyét mint nagy serfőző hagyományokkal rendelkező területet említhetnénk, hiszen 10 településről vannak adataink.

85 Biharban a középkorban németek nem települtek le. A magyarok, vallonok szőlőt műveltek és sert főztek. A francia-vallon befolyás korai serfőzésünk tekintetében mintha kifejezést nyerne a sör és a komló XI-XV. századi latin kifejezésekben az egész országban. A brac kelta szóból, amely serlét jelent, lett az ófranciában bras (ser) és a latinban brasium. Ez utóbbit nálunk ser értelemben használták, a XVI. századig, a cerevisia (ugyancsak gall eredetű szó) 51