Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 12. (Eger, 1990)

Szakály Ferenc: Adalékok Gyöngyös XVI. századi kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez • 122

Mindezekből az adatokból az a következtetés vonható le, hogy Gyöngyös középkor végi felemelkedésében felettébb komoly szerepet játszhatott a kereskedelem révén ide áramlott tőke, s ha ennek a XVI. század közepi magyar és török vámjegyzékekben többé már nem találjuk nyomát, úgy a gyöngyösiek az ország politikai és - azt követően - kereskedelmi viszonyainak átrendeződése miatt nyilván felhagytak a távolsági kereskedéssel, s úgy döntöttek; megvárják, míg mások helyükbe hozzák a nekik szükséges árucikkeket, s elszállítják tőlük azt, amivel ők szolgálhatnak. Mintha e változás első jelei már az 1542-es és 1545-ös vámjegyzék közti különbségekből is leolvashatók lennének, hiszen - mint fentebb láthattuk - a pásztóiak, a szécsényiek és a rimaszombatiak nemcsak részt követeltek maguknak a forgalom hasznából, hanem 1545-ben már általában nagyobb tételekkel érkeztek a Pozsony környéki vámhelyekhez, mint gyöngyösi "kollégáik". A rimaszombati Csiszár Péter áruinak vámja (23,75 Ft) önmagában is csaknem eléri az összes gyöngyösi által együttesen lerótt vámot (29,62 Ft), ami azért érdekes, mert a töredékes anyagból is kitűnik, hogy Rimaszombat legkésőbb a XVII. századra kereskedelmi szempontból Gyöngyös fölé kerekedett.

32 A túlzottan gyorsan levont következtetés azonban ezúttal is megbosszulná magát. Egy - Bán Imre útmutatásai nyomán - a gyöngyösi református egyház jegyzőkönyvéből "kibányászott" kereskedői számadáskönyv ugyanis egyértelműen bizonyítja, hogy a XVI. század utolsó negyedében Nagyszombat és Gyöngyös között élénk kereskedelmi összeköttetés állt fenn. Noha a számadáskönyv nyilvánvalóan csonka - amit többek között az is bizonyít, hogy a kereskedő olyan posztófajtákat (karasia, lőremberger) is adott ügyfeleinek, amelyek bevételezésének nincs nyoma ránk maradt feljegyzéseiben - Balázs deák 1588 és 1592 közti kereskedésének szerkezete világosan kirajzolódik belőle. Kezdetben, az 1588-as és 1589-es években leginkább bőr- és posztókereskedéssel foglalkozott. A kivitelre szánt juh- és báránybőröket egy hozzávetőleg 30-35 kilométer suragú körön belül gyűjtötte össze; legfőbb szállítói - alacsonyabb szinten maguk is nyilván bőrfelvásárlók - Kaszap István hatvani bíró, a hatvani török mészárosok ("kaszapok"), jászapáti Barla Márton és László mester, valamint abonyi Kozári Miklós voltak. Nekik vagy készpénzben, vagy pedig posztóban fizetett. Az időközönként összegyűlt borkészletet szekérszámra szállította vagy - leginkább sógorával - szállíttatta Nagyszombatba. (A hódoltságból való kilépésnél a török vámosnak fizetendő 5 forinttal együtt a szállítási költség szekerenként általában 20-21 forintra rúgott. (Nagyszombatban részben korábbi posztóvásárlásaiból fennmaradt tartozásait törlesztette szállítmányaival, részben pedig azokat áruba bocsátva a befolyt összegen újabb posztókat vásárolt. Az egyik leggazdagabb nagyszombati kereskedővel, a főbíróságot is viselt Kádas Fülöppel

33 oly intenzív kapcsolatot tartott, hogy bízvást az ő hódoltsági bizalmasának, alvállalkozójának vélhetnők. Az 1588. február 2. és 1589 június 11. közti szűk másfél esztendőben egyszer 44, másszor 35, harmadszor pedig 32 vég kisznicer elnevezésű sziléziai posztót kapott tőle 1385 forint értékben, s egyik személyes látogatása alkalmával 300 forintot vett fel tőle, nyilván előlegként. Balázs deák nagyszombati kapcsolatai azonban mégsem korlátozódtak Kádas Fülöpre; ugyanezen időszakban készpénzért vásárolt ott kisznicert Gyöngyösi Simontól (19 vég = 228. Ft) és Kalmár 126