Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 12. (Eger, 1990)

Szakály Ferenc: Adalékok Gyöngyös XVI. századi kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez • 122

amelyhez Gyöngyös is tartozott, a XVI. század derekán élénken belefolyt a hódoltságból a királyi Magyarország, illetve onnan a hódoltság felé irányuló kereskedelembe. Takáts Sándor rövid - inkább figyelemfelkeltő, mint értékelő - ismertetése szerint hiányoznak a gyöngyösiek a hódoltsági és azon kívüli marhakereskedők legfontosabb találkozóhelyén, az Érsekújvár melletti Jatón felfektetett 1586/1588-as magyar vámkönyvből is, amely egy esztendő alatt nem kevesebb mint 84 282 ökör áthajtását tanúsítja. Igaz, a jelek szerint idáig már a jászberényiek sem jutottak el, hiszen Takáts a jász-kunsági helységek közül mindössze Kiskunhalast és Jászapátit említi számottevő tételekkel.

7 Ha a gyöngyösiek mégis részt vettek a nyugatra irányuló hódoltsági külkereskedelem lebonyolításában, úgy szerepelniük kell az ezen vonal meghatározó jelentőségű keleti kereskedő-központjának, Debrecennek tömegesen ránk maradt forrásanyagában, mindenekelőtt az 1547 óta csaknem megszakítatlan sort alkotó tanácsi jegyzőkönyvekben. A regeszta formában eddigelé 1567-ig közrebocsátott debreceni jegyzőkönyvek alapjain fel-felbukkan ugyan Gyöngyös neve, közel sem olyan gyakran azonban, mint azoké a településeké, amelyekkel Debrecen igazolhatóan élénk üzleti kapcsolatokat tartott fenn, s nem is olyan ügyek kapcsán, amelyekből intenzív összeköttetésre következtethetnők. Az az ügy, amelyben Nagy Bálintnak az 1554. június 30-át követő tizenöt napon belül tanúkat kellett hoznia Gyöngyösről,

8 éppenséggel lehetett kereskedelmi tárgyú is, az a bejegyzés viszont, amely szerint Király Szabó Imre 1564. április 29-én 73 forintnyi követelése fejébn letiltotta Szabó Ferenc - ekkor már gyöngyösi, korábban azonban értelemszerűen debreceni lakos - Csapó utcai házát, inkább családi viszálykodást sejtet.

9 Az igazság kedvéért persze azt is meg kell jegyeznünk, hogy a debreceni jegyzőkönyv lapjain viszonylag ritkán találunk jászberényi vonatkozású bejegyzéseket is. Ezek azonban kivétel nélkül adásvételi ügyletek kapcsán felmerült vitákra utalnak.

10 Ha mindehhez még azt is hozzávesszük, hogy a nyugat-keleti és észak-déli főútvonalak csomópontján fekvő tokaji réven 1565. június 21. és 1567. március 8. között mindössze egyetlen gyöngyösi szekeres haladt át,

11 könnyen hajlamossá válhatnánk arra, hogy a Gyöngyös kereskedelmi kapcsolatai utáni nyomozást - az látszatra minden irányban meddőnek bizonyulván - egyszer s mindenkorra lezárjuk. S arra is, hogy sietve levonjuk a kézenfekvő következtetést: a törökkorban mindvégig felettébb népesnek és gazdaságilag is erősnek mutatkozó, a háborús viszontagságokat és gyakori tűzvészeket meglepően gyorsan kiheverő mezőváros

12 csak és kizárólag - ekkortájt már csaknem a monokultúra szintjére fejlesztett - bortermelésének köszönhette erejét és szívósságát. Ezt a "megoldást" sugallják magának a városi magisztrátusnak a megnyilatkozásai is. A városi tanács 1589-ben például azzal indokolta a Szepesi Kamarához benyújtott adóelengedési kérelmét, hogy "nekönk sem juhonk, sem ménessönk, sem nyáj barmonk, kiből naponként való életönket táplálhatnák, vagy a hatalmasoktól (= a törököktől) fejőnket, gyermekönket válthatnák..., hanem Isten után minden bizodalmonk az kevés szőlőhöz vagyon, kinek immár négy esztendeje, hogy csak igen kevés hasznát vehetjök."™ Ez a negatív bizonyítékokra alapozott következtetés azonban - mint a hasonló esetekben annyiszor - ezúttal is elsietett lenne. A fentebb ismertetett adatsorok negatív tanúságának ellentmondó első nyom Ember Győzőnek a pozsonyi harmincadcso123