Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 11. (Eger, 1983)

TANULMÁNYOK - Dr. Csizmadia Andor: Pétervására jogéletéből • 64

Az egyéni elégtétel-vevés legtöbbször elmarad. Ha a pétervásári embert megsérti valaki, szóval nyomban viszonozza, ha súlyosabb a sértés, lenyeli, és bár készül a bosszúra, de mégsem alakalmazza azt. Sokszor megtörtént, hogy a sértett érdeklődik az ügyvédtől, ,,mi jár most egy pofonért"? Tudni akarja, hogy ha haragosát megüti, a törvény milyen büntetésével találja magát szemben. Mégsem vetemedik tettlegességre, végül is elfelejti bosszúját. A legritkább esetek közé tartozik, amikor a pétervásáriak mást nyilvánosság előtt gúny tárgyának tesznek ki. Az ilyen cselekményt a nép elítéli, és a gúnyolódótól távoltartják magukat. A társadalmi szankciónak — a súlyosabb bűncselekmények eseteitől és a mezei lopástól eltekintve — ez egyetlen megjelenési formája, bár ezt a nép nem ismeri el annak. Aki a rablás, gyilkosság, szándékos emberölés bűntettét követi el, arra a legnagyobb büntetést tartják kiszabandónak, és igazságtalanságot látnak abban, ha a büntetőbíróság az enyhítő körülmények figyelembevételével az elkövetett bűncselekményre megállapított büntetést lecsökkenti. Az említett bűncselekmények egyikének elkövetése miatt elítélt egyén szabadságvesztés büntetésének letöltése után aligha számíthat arra, hogy a népközösség ismét visszafogadja tagjai sorába. Megvetésben, kiközösítésben lesz része ezután, és mindenki óvakodik attól, hogy együtt jelenjen meg vele a falu utcáján, vagy a kocsma asztalánál. Míg a kisebb bűncselekmények elkövetése esetében csaknem mindig alkalmazandónak tartják a rehabilitációt, a fent jelzett esetekben azonban a közvélemény ilyet nem ismer, sőt, mint mondottuk, társadalmi szankciók életbeléptetését látja szükségesnek. Az elmondottak alapján láthatjuk, hogy a pétervásári ember más és más szemszögből ítéli meg az egyes bűncselekményeket, amelyek egyrészt a jogrend, másrészt a népi közösség érdekeit sértik. A bűncselekményeknek az a sajátos felfogás szerinti megítéléséből következik az, hogy a bűnös egykor újra munkás és építő tagja lehet-e a nagy közösségnek, vagy pedig örökre kizárják a maguk sorából, és ,,ilyenkor jobb, ha más országba megy". Az összegyűjtött jogi szokások közel félszázad előtti gyűjtés eredményei. Az utolsó órákban történt a nagy korfordulón, mikor népi demokráciánk megkezdte a szocializmushoz vezető út építését és ezzel megváltoztatta a magyar falu, közöttük Pétervására társadalmi és jogi arculatát. A mai generáció bizonyára már alig emlékezik ezekre a szokásokra, hagyományokra. A gyűjtés eléjükbe tárja, lássák mint élt az apák, nagyapák nemzedéke egy tipikus palóc falu századok kialakította jogi közösségében. 80