Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 11. (Eger, 1983)

TANULMÁNYOK - Dr. Csizmadia Andor: Pétervására jogéletéből • 64

Beköszön a szószóló: ,,Eljöttem, hogy a vőlegény életpárjának kis cókmókját elkérjem". S felsorol mindent, amit el akar vinni. A pétervásári ember természete, hogy bizalmatlan, és ezért nem bízik meg azonnal a szószólóban sem, mert az „koncsorgó" ember is lehet. Kérdéseket intéz tehát hozzá a menyaszszony szószólója, pl. ,,Hogy hívják Mária nagyapját? Hol nem volt még az Isten?" Hangzik a válasz: „Kedves principális, (a szószólók egymást principálisnak hívják) az Isten mindenütt van, mindenütt járt, de még az utolsó ítéleten nem". Ha a vőlegény szószólója a feltett kérdésekre meg tud felelni, kiadják a menyasszonyi ágyat, mire az előbbi néhány fillért ad a menyasszony szószólójának, jelképesen jelezve azt, hogy az ágyat megvette. Az ágyat felteszi a kocsira, a nyoszolyóasszonyok is felszállnak, és körüljállják azt. A kocsira gyakran megvetett ágyat raknak fel, de ez a népszokás ma már kihalóban van. A nyoszolyókat a közeli fiatalasszony-rokonok közül választják ki. Elindul a menet, amelyet a legények és leányok énekszóval kísérnek, és viszik &

r menyasszony ágyát a vőlegény szüleinek házába, ahol az ifjú pár lakni fog. Általában a „menyecske szokott menni az új házhoz". A legritkább esetek közé tartozik, amikor a fiú megy felesége házához lakni, ilyenkor azt mondják, ,,vőül ment". Az esküvőt az ágyvitelt követő nap délutánján tartják. A násznépet a vőfély még a délelőtt folyamán meghívja az esküvőre, úgy hogy botjára morványt (kalácsot) akaszt, a botot nyakába veszi, és úgy járja sorra a meghívandókat. Közvetlenül az esküvő előtt a vőlegény szüleivel, rokonaival és szószólójával együtt elmegy a menyasszonyért, hogy ismét kikérje, és annak megtörténte után elinduljanak a templomba. A vőfély vezeti a menyasszonyt, a nyoszolyó a vőlegényt. A menyasszony nagy prémes mentét viselt, a lábán piros csizma díszelgett, fejét koszorú övezte, testét pedig fehér ruha takarta. A vőlegény öltözéke: egyszerű fekete posztó ruha. Rég kihalt már az a népszokás, amely szerint a menyasszony a lakodalmi menetben a piros csizmát a kezében vitte, s csak a templom ajtajában vehette azt fel. A templomba érve, a vőfély a szentély rácsa előtt pénzt tesz a vőlegény „jegycsizmájába", és utána megkezdődik az egyházi szertartás. A templomi esküvőn résztvesz az egész rokonság, a jóismerősök, szomszédok; aki távol marad, az súlyos sértést követ el az ifjú párral és az egész rokonsággal szemben; ezt évek múltán sem tudják megbocsájtani, mégkevésbé elfelejteni. A templomi szertartás után a lakodalmas menet a fiú szüleinek házához megy, s itt tartják meg a vacsorát is. Az anyós és após „befogadják" a leányt; megcsókolják, ajándékot adnak neki, az új asszony pedig maga hímezte törülközőt nyújt át anyósának. Özv. Simon Istvánné így mondja el a lakodalmi vacsorát: „a vőlegény házába vót a vacsora, de a menyasszony vitte. Most néha a menyasszony házánál van. Itt vótak a vőfélyek, szószólók, nyoszolyók. A vendégek süteményt, kalácsot és fentőt vittek s menyasszonynak; ez vót a fősütemény. Ajándékba leginkább kendőt adnak. Most már annyi edényt is adnak, hogy beillenék egy bazárosnak is. Vacsora közben a lány szószólója elmondja a búcsúztatót is, aztán elkezdik a meny asszony táncot. Először a szószóló kezdi a táncot; a többiek ha táncolnak, lefizetik a „meny asszonypénzt". A menyasszonytáncot a szószóló a következő verssel nyitja meg: Itt van a menyasszony hosszas kérésünkre Jó elöljárója ideadta nekünk, bízva a kezünkre 73