Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 10. (Eger, 1981)

TANULMÁNYOK - Szakály Ferenc: A gyöngyösi ispotály-per 1667—1678-ban (Adatok a „törökösség” fogalmának értelmezéséhez) • 5

s a képét viselő Paris von Spankau, majd Friderich Cobb kassai főkapitánynak, a vidék és a helyzet tényleges urának. A török ,, megoldással" való kacérkodás esztendei azonban, kivált a hódoltsági nemesség körében, nem múltak el nyomtalanul, ami természetesen megbomlással fenyegette a hódoltságban kialakult török-magyar erőegyensúlyt is. Nyilván ez magyarázza, hogy mindhárom Füleken székelő hódoltsági vármegye — Pest-Pilis-Solt, Nógrád és kivált Heves-Külső-Szolnok—magisztrátusa sorra indította a törökösségi pereket alattvalói ellen, s egyébként is a legnagyobb érzékenységgel reagált minden törökkel kapcsolatos ügyletre. Ezek sorában, úgy tűnik, éppen a Miskey István elleni pert szánták megfélemlítő precedensül. Miskey ,,vétke" nem mondható sem különösen nigynak, sem különösen kirívónak. Egy gyöngyösi lány, Goda Zsuzsanna egy Fáti nevű váci törökhöz ment feleségül, vagyis: a kor felfogása szerint törökké, illetve pribékké lett. Fátiné — apja végrendelete alapján — egy szőlőt örökölt Gyöngyösön. Ez még nem lett volna baj, a szőlőre azonban nemes („egregius") Szeredi Ferenc is igényt tartott. Perük —• nyilván Fátiné panaszemelése folytán — az egri kádi elé került, aki, mi sem természetesebb, az asszony javára ítélt. Hogy magának Miskeynek fájt-e a foga erre a szőlőre, vagy pedig — mint azt védekezésében állította — valóban az egri pasa kényszerítette rá, hogy azt Goda Zsuzsannától megvegye — alighanem sohasem fogjuk megtudni. Tény azonban, hogy a birtok valamikor 1673 elején, 131 forint ellenében Miskey kezére ment át.

62 Heves-Külső-Szolnok vármegye, amely nyilván Szeredi bejelentése révén szerzett tudomást az ügyletről, hallatlanul gyorsan reagált: Fátiné 1673. március 19-én még nem kapta meg a vételárat, de a füleki közgyűlés 1673. május 30-án már foglalkozott az esettel, s — azt általánosítva — statútumban mondotta ki: ,,Azok a nemesek, akik a törökökkel összeköttetést tartanak fenn és velük birtokvásárlási ügyük van, különösen pedig tekintetes Miskey István, az alispán utasítása alapján a következő törvényszékre megidéztessenek

,, (,,Nobiles cum Turcis interessentiam et coempitonem bonorum habéntes, signanter egregius Stephanus Miskey penes ordinarii domini vice comitis commissionem ad futuram sédem judiciariam citandi decernitur").

63 A gyors reagálás után maga a per már jóval lassabban indult, és még lassabban bontakozott ki. A vármegye 1674. február 12-én úgy határozott, hogy Miskey tette valóban kimeríti a törökösség fogalmát

64

, s a pert március 15-én kezdte meg ellene. Miskey, ahogy nemes emberhez illett, szabadlábon védekezett, s legott tiltakozott is a perindítás ellen. Az erről szóló levelet a vármegye azzal a feltétellel adta ki neki, hogy a következő törvényszéki napon ismét megjelenni tartozik.

65 Mint ilyenkor szokásos, a vádlottnak persze akadtak pártfogói is; ezzel magyarázható, hogy a pert végül is csak jó két esztendő múltán, 1676. szeptember 2-án folytatták le ellene, szokatlan módon — talán, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjon — nem a törvényszék, hanem a közgyűlés előtt. Dúl Mihály tiszti ügyész vádjára — miszerint törökkel ingatlanvételi ügybe bocsátkozott és azt török bíróság előtt intézte — a személyesen megjelent vádlott nevében ügyvédje, Kubinyi István azzal védekezett, hogy Miskey kényszer alatt állott rá a szőlő megvásárlására. Állítása alátámasztására elmondotta, hogy ezen eljárás ellen Esterházy Pál bányavárosi főkapitány is szót emelt a budai pasánál. Dúl szerint viszont éppen Esterházy tiltakozása a bizonyíték rá, hogy Miskey a szőlőt tiltott úton szerezte meg, holott —