Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 10. (Eger, 1981)

KÖZLEMÉNYEK - Szikora András: Adatok az egri kék galambfajta eredetének és kitenyésztésének történetéhez • 101

könyv európai hírű írója Balassa György, könyvének kéziratát Kápolna községben rendezte sajtó alá. Kápolnán dolgozott, mint a Dohánybeváltó Hivatal felügyelője. Ez a könyv nagy lendületet adott ahhoz, hogy a meglevő, úgyszólván világhírnévre szert tett galambfajtánk fajtaleírását (standardját) publikálni kell, mert ha ezt nem tesszük, a külföldi tenyésztők a tőlünk vásárolt galambfajtákat a maguk nemzeti fajtájának deklarálják. Balassa György tehát az első magyar nyelvű szakkönyvében többek között így emlékezik meg az egri kék keringő galambról. ,,Megjegyzem még, hogy az egri kék csoportosan betanítva, a maga nemében igen jó magasan repülő keringő. Fordulataik és mozdulataik a ragadozók előtt igen ügyes és gyors úgy, hogy e légiharamiáknak ritkán sikerül egyet-egyet elcsípni" Aki gondosan tanulmányozza rövidre fogott tanulmányomat, biztosan megállapítja, hogy az egri kék galambnak három változata volt, illetve van. Az egyik az ,, egri galamb", ebből szelektálták ki az „egri kék galamb"-ot, azr országos röpversenyeken pedig már az egri kék keringők szerepelnek. A mezőkövesdi (matyó) galamb szintén egri eredetű, mert az egri kéknek módosult, kicsit nagyobb testű változata. A „Szárnyasaink" című igen magas színvonalon szerkesztett szaklap 1910. május 1-én megjelent 9. számában Cséka Lajos „Egri kékek Debrecenben" című munkájában szintén elismerően nyilatkozik az egri kék galambfaj táró. „Visszatérve az egri kékek fajtajellegének fokozatos ismertetésére, ezen fajta egyik becsülésre való kiválósága az, hogy régi helyéhez kitartó hűséggel ragaszkodik úgy, hogy azon városban a legtöbb esetben sem szoktatható. Páratlanok a fiókák nevelése tekintetében. Sűrűn zárt csapatban keringve repülnek, rendkívül gyors és ügyes oldaltcsapó kijátszásuk révén a héja, vagy más ragadozó madár nagyon ritkán fogja meg. Míg más röpgálambnak a nyári idő a szállási ideje, az Egri kékeknél a téli hónapok. Sok helyen tapasztaltam, hogy más fajta röpgalambok a téli hónapokban zárva tartatnak, nehogy elvesszenek. A galamboknál előforduló különböző betegségek, az Egri kékeknél ritkán tapasztalhatók. Ez a fajta megérdemli a dicséretet, mert jó repülök és mert magyar galambok." Ezeket írta csaknem 7 évtizeddel ezelőtt Cséka Lajos galambtenyésztő, szakíró. Mit mondanak a kortársak az egri kék galambfajtáról? Kutatómunkám során kerültem Chochola Ferenc, 75 éves, egri lakoshoz, aki néhány évvel ezelőtt így emlékezett vissza a fajta kitenyésztésével kapcsolatos időkre. Az 1860—1870-es években az „egri galamb" néven ismert Eger városban elterjedt apró termetű, ősi eredetű kék színű galambokat egy Sztupa János nevezetű egri szappanosmester Bécsből hozatott, bécsi deres galambokkal keresztezte, és ebből a frigyből sötét hátú, szürke hasú, úgynevezett „simli-galamb"-ok származtak. Ez a változat küllemében gyíkfejű, üvegszemű, keskeny fekete szemgyűrűs, hosszú fekete csőrű galamb jött létre. Majd később ezeket berlini kék és budai kék keresztezéséből származó utódokkal párosította. A szem, a fej, valamint a testforma jobb kialakítása érdekében pluszként belekeresztezte az akkor „fehér stort"-nak nevezett galambot is. Sztupa János már akkor is jól ismerte a Mendel-féle örökléstani alaptörvényeket, mert a szín, a pigment dúsabbá tétele érdekében a bécsi feketét, a fekete színű bíbic-et és a „vörös röpgalambot" felhasználta az új fajta kitenyésztése céljából. Sztupa Jánosnak segítségére volt a fajta kialakításában Grőber Ferenc egri vaskereskedő. Közös tenyésztői munkájuk eredményeként egy igen szép, most már rövidebb, de még minidg elég hosszú szárnyú, sötét hátú, 104