Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)

TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád jogélete • 34

I. Zsuzsannának az Esküdtekkel másik zálogszerződése is lehetett. 1846ban ugyanis előadja a vármegyénél, hogy férjétől maradt földjeit I. Esküdt Sándornak 185 vfrt-ért 32 évre zálogba bocsátotta. A kötelezvényt az erdőkövesdi jegyzővel íratták. Esküdt Sándor később őt Egerbe behívta, ahol egy ügyvédnél 500 vfrt-ról szóló kötelezvényt íratott vele alá. Ez eljárásnak özv. I. Imréné ellentmond s kéri vegyék az ellentmondást a vármegye jegyzőkönyvébe. A kérést teljesítik.

68 A föld birtokába azonban nemcsak zálogszerződés segített. Ismerik az Ivádiak a bérletet is. A XVIII. század elején Gáli Márton, a Keglevichek pétervásári jobbágya, egyben Ivádi Gergely sógora bérbevette Ivád puszta egy részét s az erdők utáni makkoltatás jövedelmét közösen szedte az I vádiakkal.

69 Hasonlóan bérelnek az Ivádiak földeket Orczy Istvántól is. Az Ivádi pusztán belül az egyes családok tulajdonszerzési módja volt az irtás is. Az irtásföldek szerzése tulajdonképpen jobbágyi földszerzési mód, de a jobbágyok az irtásföldön nem tulajdont, hanem csak örökhasználatot szereztek. Az irtásföldet a jobbágy a földesúr birtokán erdőből, bozótosból, gazos gyepből, vagy mocsaras, lápos területből a maga munkájával tette termővé. Az így keletkezett parasztbirtok nem tartozott a jobbágytelek úrbéres földjei közé. Mivel pedig nem tartozott sessionális kötelékbe, a jobbágyok a szőlőkhöz hasonlóan egymás között adták és vették, s „csaknem nemesek módjára örökölték". 70 Később azonban a földesúri birtok allodizálása idején a földesurak kikötötték, hogy csak azok lehetnek irtásföldek, amelyeknek kiirtásához a földesúr előzetesen engedélyt adott, másként a jobbágyot közbecsüvel a földből kibecsülték. A közbecsü pedig közel sem térítette meg a jobbágynak a földre tett fáradozásait. Ivádon némileg más volt a helyzet. Az ivádi puszta a török időkben rendkívül elbozótosodott. Azelőtt sem lehetett sok a szántóföld, de a török uralom alatt az is eltűnt. 1778-ban vallják, hogy az ivádi határ szántóföldjének nagyobb részét erdőből „irtották ki" s akinek földjéhez közel van valamely erdő, szabadon irtja. A tanúvallomások szerint a század elején Ivádon még ház sem volt. Szántó, rét csak a falu alatti két völgy, a többi mind lábas erdőből állott.

71 A gyakorlat Ivádon a XVIII. században az lett, hogy minden Ivádi, akinek a szántója vagy rétje az erdőig ért, szabadon irtott a közös erdőből és az irtást szántóföldjéhez csatolta. E körül azonban viták is keletkeztek, hogy valamely erdőrész irtása kinek a szántójához tartozik, vagy ki irtotta azt ki. Ilyen volt 1766-ban az a vita, amely az öregebbik Ivádi István, illetve fiai Pál és Imre és Ivádi József között kitört, amelyből hatalmaskodási per is keletkezett. 72 Nemcsak az Ivádi család tagjai irtottak Ivádon, hanem a zálogbirtokosok is. A Mocsáry jussot öröklő Darvas Ferenc is irtatott, de — mint láttuk — per keletkezett belőle. 73 1769-ben azután Darvas olyan szerződést köt az Ivádiakkal, hogy közben már kijelölt földjeit ők irthatják. És pedig az úttól a Papgyakra hegyit, ameddig barázdálva van I.Gergely és I.Pál Deák, Ivádi Imre és Ivádi György irthatja, a Pap Gyakran lévő azt a földet, amely a verőnek folyik, a legöregebb Ivádi Pál. Az Ivádiak viszont elismerik, hogy a barázdált határokat megtartják és a dézsmát kiadják. 74 A tulajdonjog bizonyítására szolgálnak a határjelek. Községen belül a mai határjel a mesgye, s csak a község határának jelzésére használnak, különösen az erdőkben más határjeleket is (határfákat, határdombokat). 1848 előtt, a térkép nagyobb elterjedése és a telekkönyv használata előtt különös jelentősége volt 46