Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)
TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád jogélete • 34
A házasodásban még ma is szerepet játszik valamely hadhoz való tartozás, főleg azonban az osztályhelyzet. A Hegyi-had tagjai megtartották mindvégig az exogám házasodást, mert ők az élre törve nem akartak paraszt rokonságukkal házasodni. Hasonló tünetet észlelünk az Antal-had több tagjánál, ők középhelyet foglalnak el a Hegyiek és az ivádi közösség között, maguk is részben a külső értelmiségbe szívódnak fel, s elköltöznek Ivádról, részben iparossá válnak, ők is kifelé keresik házastársukat. Más az eset a hadak zöménél. Az Esküdt és Páldeák-had hosszú éveken keresztül egymás között nősült, sokszor testvér gyermekét, első unokatestvérét vette el, hogy a vagyon együttmaradjon. De egyébként is csak gazdag lányt szerettek: ,,Hogy vennéd el a szegény lányt" — mondogatták a hadbéli szülők. 21 A gazdasági okok azután azt is eredményezték, hogy a közösség zömét kitevő hadak tagjai a legszegényebb hadak tagjaival nem házasodtak. így nem házasodtak a többi Ivádiak pl. az Epro hadbeliekkel, akik kénytelenek voltak másfelé asszonyt keresni, vagy a lányok másutt férjhezmenni. Még kevésbé volt keveredés az urasági cselédekkel s más ,,gyütt-mentekkel", bár a módosabb jobbágyokkal való házasodás nem volt ritka a XVIII. század óta. Alapvető változás azonban csak most kezdődik, mikor az ivádiak elszaporodott s iparra járó rétege egyre inkább szakít az endogámiával s egyre inkáb más paraszt, vagy bányász-községből hoz asszonyt. A házasságkötés körüli szokásokat I. Ignác Sándor kisbíró állította össze. Sokat működött közre házasságkötéseknél, mint vőfély, vagy násznagy s így legjobban ismeri azokat a szokásokat, melyek Ivádon egyre inkább halványulnak. E szokásokkal kapcsolatos mondókák kialakításában azonban sokat segít az a néhány ponyva füzet, amit éppen I. Ignác Sándor házánál találtam s amelyik nem alkalmas arra, hogy az ivádi nép régi jogéletét tükrözze vissza. Ezért nem is térek ki a házasságkötéskor mondott versekre, melyek leginkább az említett vásári füzetekből valók s melyeknek így alig van köze Ivádhoz, csupán annyi, hogy az ivádi vőfélyek, násznagyok ezekből tanulják mondanivalójukat. Igaz, hogy a füzetek főleg a palócvidéken forognak közkézen s eredeti forrásuk valószínűleg a palócvidék egyik- vagy másik falujában használatos lakodalmi mondóka. Mégis sok bennük a vásári árú s inkább a néprajzos feladata, hogy belőlük az értéket kiszedje. A lakodalom előtti napon a délelőtti órákban a vőlegény, a menyasszony, a násznagyok és vőfélyek elmennek az anyakönyvvezetőhöz, hogy a polgári házasságot megkössék. A bútorokat már a lakodalom előtt minden ceremónia nélkül viszik a vőlegényes házhoz, csupán a ruhaneműt, és ágyneműt hagyják a menyasszonyos háznál. Ezért a holmiért a lakodalom előtti nap délutánján a vőlegény két kocsit küld, a kocsikba fogott lovak szalagokkal és zsebkendőkkel vannak díszítve, két nagy csengő is van a lovak oldalára és nyakába csatolva. így mennek a menyasszony ágyáért. A kocsin a vőlegény násznagya, a két ,,főfély", a két un. nyoszolyó asszony és legalább két lány ülnek. A csengős menetről a menyasszonyos háznál már előre értesülnek s így a menyasszony principális násznagy urának 22 a vőfélynek, a „nászoló" asszonyoknak és lányoknak van idejük elhelyezkedni, hogy várják az ágyért a vőlegény küldötteit. Hosszas játék után alkudnak csak meg, megisszák az áldomást, erre kiadják az ágyat és ágyneműt, azt felrakják a kocsira és elviszik. Akarattal eltévesztik a vőlegényes ház kapuját, le s föl robognak a falun, "hogy nagyobb legyen a parádé". 39
