Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)

TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád jogélete • 34

tartozott. A valóságban a nemességhez tartozás előnyeit csak kevesen élvezték, mert a XVIII. század második felének szaporodása folytán a szántóközösség felbomlásával megkezdődött az Ivádi-családon, sőt a hadakon belül is a differenciálódás s a XIX. században — noha még látszólag virágkorát élte a feudalizmus, — megjelentek a kapitalizmus elemei, az addig a faluközösség túlnyomó rétegét alkotó középparasztság lemorzsolódása, egy kis réteg, elsősorban a Hegyi-hadhoz tartozók előretörése előbb földesúrrá, később falusi burzsoává, a másik nagy rétegnek pedig elproletarizálódása. Ezekből kerültek ki a bérmunkások, a katonák, a betyárok is. Ha tehát a nemességhez tartozás előnyei nem is jelentettek az Ivádiak legtöbbjének sokat (lótolvajlás esetén külön fogdát a vármegyeház börtönében, vagy a szolgabíró által a parasztnak járó „Te" helyett „Kend" megszólítást), mégis a szokásoknak, a magatartásnak kialakulására a nemesi hagyományok erős befolyással voltak. De nem vonhatták ki magukat az Ivádiak a környező palócvidék életéből sem, még akkor sem, ha nem innen származtak. Bizonyos, hogy a XV. századtól kezdve már itt élnek Pétervásárán, s ahol az egész török idő alatt, Ivádra való kiköltözésük előtt laktak, palóc jobbágyközségben, melynek hagyományai a tehetősebb jobbágy életszínvonalánál magasabban nem élő Ivádiakra befolyással voltak. Ha tehát különbséget találunk az egyes szokásokban Ivád és Pétervására között, annak oka egyrészt az Ivádon adott gazdasági helyzet, másrészt az Ivádiak más társadalmi helyzete, a nemességhez való tartozás nyoma. A Pétervásáráról áthozott szokások sem örökéletűek. Folyton változnak s az egyes hadakon, méginkább családokon belül is meg lehet figyelni a változásokat. A feudális időkből maradt csökevények eltűnésére legnagyobb hatással a háborúk (első és második világháború) és az első világháború nyomában járó falun is erőteljesebb kapitalizálódás voltak, de nagy jelentőségű volt a proletársorba jutott Ivádiak jelentékeny részének a közeli gyárakba, bányákba bérmunkára járása anélkül, hogy lakásukat tekintve kiszakadtak volna az ivádi faluközösségből. Ma már csak azok tartanak szokásokat, akik benne élnek a földmíves életében és csak egyre halványuló mértékben. A megmaradt szokások már csak csökevények, nem látják azoknak eredeti értelmét, csak a külsőségek jelennek meg itt-ott. Akik pedig a földmíveléssel szakítottak, az iskolázottak, az iparosok, kereskedők már nevetségesnek tartják ezeket a szokásokat és felhagynak velük. De nézzük a század elejének még élő szokáskomplexumát, figyeljük benne az ősi nemzetségi közösség itt-ott felbukkanó nyomait, a feudális nemesi kor maradványait, amelyeket már csak a formákban lassan mozduló paraszti életforma őrzött meg. Családjog és társasélet Ivádon Mivel Ivádon a legtöbb ember ivádi, az újszülött gyermek majdnem mindig valamelyik hadhoz tartozik. A leszármazást a hadakon apai ágon számítják. Arra, hogyfiági a leszármazás, s az ő fiai mindig Dávidok lesznek, mondja egyik adatközlőnk: „Gólyából fecske sohse lesz".

2 A gyermeket szeretik. A fiú neve: gyerek, a leányé: lány. A gyermeket mégis jó korán befogják a munkába. 10 éves gyermek már együtt dolgozik 35