Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri püspökség és káptalan középkori vizafogó szegyéi a Tiszán • 5

A palkonyai kocsis annyi dénárt kapott a dékántól, ahány részre az osztotta a zsákmányt.

173 — * — A tiszai szegyek megszüntetésével a vizahalászat természetesen nem szűnt meg, s a ,,tanya"-kon a halászok kerítőhálóval fogták az óriás halakat. Ezt bizonyítja például, hogy a tiszanánaiak 1682. évi urbáriuma szerint a püspökségnek leadandó egy vágómarhát egy vizával helyettesíthették.

1

''

4 1683-ban a kamara arra utasította Hete Márton officiálist, hogy ,,vizát és egyéb Soós halat, nem ollyat mint az elmúlt esztendőben, hanem jobbat, Csukát és más rendből, jót Szerezzen".

175 A viza és a tok egyre gyérült vizeinkben, majd pedig eltűnt onnan. Ennek az okát Hermán Ottó abban látta, hogy a folyamszabályozások nyomán az árhullám rövid idő alatt zúdult le a megrövidített mederben, s ennek folyamán a Vaskapuban az ár ellen úszó vizák részére az leküzdhetetlen akadályt képezett. Mások a fellendült hajóforgalomban látták hazai vizeinkből a vizák megfogyatkozását, mivel messze elkerülte mindig a zajt. Emlékezzünk csak a középkori vizahalászatra, amikor a meder fenekén meglapult vizákat a folyó partján keltett nagy zajjal, ágyú- és puskadurrogtatással bírták rejtekhelyük elhagyására. A XIX. század második felében még zsákmányul esett egy-egy szép példány, de a XX. században már csak rendkívüli ritkaságszámba ment, ha viza akadt a halászok hálójába. így például 1911-ben a szolnoki Tiszán fogtak egy példányt, ugyanebben az évben a Dunán négy esett zsákmányul. 1922-ben a gemenci Dunán egy 2,2 méteres 90 kg-os viza került a partra.

176 1955-ben és 1959-ben fogtak a Dunában vizát. Az 1955 telén a Dunából Ercsinél fogott viza 263 cm hosszú volt, a súlya pedig 117 kg. Ez a példányt kitömötten a Magyar Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményében helyezték el.

177 JEGYZETEK 1. Hermán, T. 150—153., II. 756—757. 2. Takáts, 425—455., 485—509. 3. Khin, 1954. 13. — 1957. 24. — 1962. 84—92. 4. A feltárt szakirodalom a megjelenés sorrendjében a következő: Prónay, 43—45. — Győri Közlöny, 1856. 38. — Vasárnapi Újság, 1856. 256. Ua. 1860. 451. Ua. 1863. 130—131. — Gaál, 252—256. — Morvay, 88—94. — Belényessy, 148—166. 5. Brehm, 285. 6. Brehm, 285. — Kohaut, 430—432. 7. Oláh, 86. 8. Takáts, 439. 9. Marsigli, 31. 10. Hermán, II. 757. 11. Állattan, 436. 12. Hermán, II. 74g—756. —Kohaut, 432—435. 13. Kohaut, 430—432. 14. Az ádventi böjt, a 40 napos nagyböjt, a kéntorbőjtök, a 17 vigiliai böjt, a pénteki napok, s Magyarországon a szombati napok is. Az utóbbi kapcsán meg kell jegyeznem, hogy az nálunk úgynevezett abstinenciális nap volt, s a püspöki kar kérelmére a vatikáni zsinat csak 1870-ben szüntette meg. (A Pallas Nagy Lexikona, III. 612—613.) 15. Takáts, 437., 439. — Marsigli, 33. 16. Takáts, 433. 29