Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)

KÖZLEMÉNYEK - Sebestény Sándor: Milassin Kornél választási kudarca 1935-ben • 148

Magánbeszélgetésben azt is elmondotta, amit persze besúgtak a körjegyzőnek, hogy ezer pengőt kínáltak fel neki, ha visszalép a kormánypárt javára.

13 Névszerint jelentésében a körjegyző Kis Mártont is említette, aki a helyi Hangya Szövetkezet üzletvezetője volt, s ügyesen összefogta Milassin táborát. Április 1-én már Tarnaleleszről jelentették fel a politikust, ahonnan a jegyző a főszolgabíróhoz fordult tanácsért.

14 Levelében hosszasan idézte Milassin ,,izgató" beszédének részleteit. Milassin arról beszélt, hogy kényszerűségből nyugdíjas, még tíz-tizenöt évet el tudott volna szolgálni a hadseregben. A nép sanyarú helyzetét is ecsetelte: ,,Éhezik és nyomorog a nép, mert az előző kormány megcsinálta a rengeteg adósságot, amely adósságnak hacsak 1

/

10 részét is a földműves nép elhelyezésére fordították volna, akkor nem volna ez a nyomor. Minden szegény embernek 8—10 hold földje, szép háza lehetne, nem lenne egyke, mert volna tisztességes megélhetés. E helyett azonban a bankok és kartellek bendőit tömte a kormány" — jelentette ki a képviselőjelölt. Joggal tette szóvá azt is, hogy az adót még mindig a 36 pengős búzaár után vetik ki, amikor pedig már egy mázsa búza ára lesüllyedt 6—8 pengőre. Ehhez és a 70 filléres napszámhoz igazítsa a kormány az iparcikkek árait — követelte —, hogy ,,legyen egy pár cipő 3 P, mint Ausztriában, és 40 fillér egy kg cukor." Váraszóról április 2-án szintén hasonló tartalmú kifogást vetett fel a körjegyző. Annyira megijedhetett, mert azt vetette papírra: Milassin ,,. . .a lakosság nagyrészének kedélyét annyira felzaklatta, hogy ehhez hasonló tüneteket csak az 1919. évi forradalmi időkben lehetett tapasztalni." Beszédével „az adó morált teljesen lerombolta." A szomszédos Erdőkövesden már többen nyíltan hangoztatják, hogy „ők már nem mennek summásnak, megvárják a földreformot, mert minek menjenek a Tisza partjára summásnak, vagy telepesnek, mikor itt van helyben a föld, ami kiosztásra vár és abban nyugodtan dolgozhat.''

15 Ezt követően már minden lépését figyelték Milassinnak. Április 4-én már összefoglaló jelentést is készítettek beszédeiről és kijelentéseiről. Külön elmarasztalta nyilatkozatait Mátramindszent körjegyzője. Ott ugyanis helyszíni benyomásait így taglalta a politikus: „Amikor a községbe jöttem elszörnyülködtem, hogy ilyen házakat látok, s ebben emberek élnek." Valóban hírhedt lakásviszonyok voltak a hegyi községben, a barlanglakások itt voltak a legnagyobb számúak. Együttérzően a szegényekkel joggal mondhatta: itt az emberek „el vannak temetve, el vannak nyomva, ilyen görbe hátú embereket még nem láttam." Majd hozzáfűzte, „ezt érdemeljük, amiért a háborúban voltunk?."

16 Dorogházán a bányamunkások tűrhetetlen viszonyait emlegette. S nem minden bátorság nélkül mondotta helyzetükre, benyomásai alapján: „Mikor mi a háborúban voltunk, a papírbakancsokba kellett járnunk, s ott fagytak el ezreknek lábai, s a bakancsszállítók itthon vígan élnek nagy vagyonokat gyűjtve." Ezzel szemben a bányászok éhbérért dolgoznak, s nem kapják meg a napi élelemre valót sem. Mindezekhez hozzáfűzte a felzaklatott hangulat illusztrálására a jelentést benyújtó körjegyző:,,... ezek olyan hangnemben voltak mondva, hogy a hallgatóság közül a nincstelenek képesek lettek volna embert ölni." Szemére vetette Milassinnak azt is, hogy pl. Mátramindszenten a Kanadát megjárt, „bolsevizmusra hajló" egyénekkel és a hadirokkantakkal ,,lépett szoros barátságra". Ezek dolgoztak megválasztásáért ,,teljesen kommunista alapon". Közülük sokan kijelentették, mikor szavazni jöttek: „Nem szavazunk a burzsujokra, csak a szegénypártral"

17 = 151