Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)

KÖZLEMÉNYEK - Müller János: Kolerajárvány és parasztlázadás Heves és Külső-Szolnok vármegyében 1831-ben • 108

Addig azonban megyénkben is foly a bizmut erőltetése, de a nép ellenállását látva, a hatóságok más gyógymódok alkalmazását is lehetővé tették.

26 A legeredményesebb és hatóságilag is támogatott gyógyító eljárást, illetve receptet Morvay János tiszabábolnai plébános dolgozta ki, amit már a bizmut betiltása előtt is terjesztettek és népszerűsítettek megyénkben.

27 Morvay János methodusa abban állott, hogy a beteget a tünetek felismerése nyomán azonnal ágyba kellett fektetni, s gyomrára felmelegített hamut, korpát, vagy zabot kellett tenni, testükre forró vízzel leöntött, szagos füvekből (fodormentha, bozsika, zsálya, mályva,) kötéseket raktak. Végtagjukat meleg téglákkal vették körül, majd alaposan betakarták őket, hogy minél előbb izzadni kezdjenek. Az izzasztást egyébként az akácfa gyengébb gallyaiból főtt fürdő párájával is hasznosnak találták. Ezt követően kámforos ecettel dörzsölték meg a beteg testét és szomjúságát csak fodormentha-, székfüvirág-, és árpalével olthatta.

28 Az orvosok emellett még érvágást és ópiumot javallottak, de ez sem bizonyult eredményesnek, sőt az ópium tudatlanságból eredő túlzott fogyasztása miatt is sokan haltak meg.

29 A nép orvosokba vetett s amúgy is megrendült bizalma hovatovább a minimumra csökkent. ".. . A doktorok is — olvashatjuk egy, a nép véleményét kifejező korabeli feljegyzésben — csak haboznak, egy nyomon nem beszélnek, néha kolerát ismernek, néha nem, nem tudunk elmenni az eszeken, a nyughatatlanságunkon semmit sem könnyebbítenek. A curirok Pestből, Budáról egymást érik, a szolgabírák hol ide, hol oda rendeltetnek, mindhiába; a faluk végén a fegyveres strázsák, a vasvillások tátják dologtalanul a szájukat, belől pedig a faluban szól a haldoklók lelkéért a harangszó".

30 Az eredménytelenség láttán eluralkodó kishitűség lassanként a hatóságok körében is úrrá lett, s ennek következtében a védekezés is kétségbeesettebbé vált. Más megyékhez hasonlóan, Heves és Külső-Szolnok is koleratemetők létesítését rendelte el, ami önmagában helyes és racionális intézkedés volt, de az adott viszonyok között az előre megásott tömegsírok csak arra voltak jók, hogy tovább fokozzák a nép amúgy sem rózsás hangulatát. Ugyanígy elkeseredést váltott ki, hogy felszólították az egri érseket, rövidítse le az elhalálozástól a temetésig terjedő időt, és hat óra elteltével, mindenféle ceremónia mellőzésével temessék el a halottakat. Jóllehet az érsek elfogadta az intézkedést és a papok a szószéket felhasználva igyekeztek meggyőzni a népet a rendelkezés észserű voltáról, a végtisztesség megadásának elmaradása viszont csak fokozta az elégedetlenséget.

31 Eközben a kolera mind nagyobb rendet vágott a lakosság soraiban. "A nyavaja, ha egy helyen szűnik is, más helyen annál dühösebben üt ki. Gyöngyösről már a mai napig többet elsöpört négyszáznál. . .Jászberény, Árokszállás, a Jászságnak nagy része nem győzi halottait temetni." — írja augusztus %2-én Grieger Ferenc patai plébános.

32 A járvány ekkora már több mint 90 községben dühöngött. A tiszai, tarnai és gyöngyösi járásban csak néhány helység volt mentes a betegségtől, s a fertőzés most már az eddig megkímélt mátrai járásban is, csaknem egyszerre hat községben ütötte fel a fejét.

33 Az óvó rendszabályok szigorítását szorgalmazó nádori rendeletek egymást érték. A helységekben az egyes utcákat és házakat is lezárták úgy, hogy „még a madár is csak a strázsák feje fölött mehetett el, de köztük nem".

Zi Mint erről Farkas Pál főszolgabíró 1831. augusztus 9-én kelt iratából értesülünk — Gyöngyösön, a vesztegzár miatt a lakosság nem jutott élelelemhez; ez általános felzúdulást váltott ki. A leghangosabbak az irat tanúsága szerint a 112