Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 8. (Eger, 1979)

TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád község és az Ivádiak a feudális kor hanyatló szakaszában • 5

„újból" esküdt ülnökké választ. 23 1669. április 27-én feljegyzi tartozásait és követeléseit, hogy „nemzetének s maradékainak" ne legyen háborgatása: pon­tosan felírja, ki tartozik neki és ő kinek adósa. Az adósság „eló'számlálásában jelen voltak közt" szerepel Ivádi István is, Jánosnak, Gergely testvérének a fia. 24 1674-ben már nem él, mert özvegye kéri, hogy a taxát, ami a 3 testvérre esett, amelynek 2 része Istvánt, 1 rész pedig Gergelyt terheli, a vármegye helyesbítse. 25 A március 15-i megyegyűlés rendezi is a taxaügyet, úgy, hogy Ivádi István 18 dénár taxa alól mentesül, 66 dénár taxája érvényben marad. Ivágy Gergely özvegyének 33 dénár taxája azonban marad. 26 Az Ivádiak ekkor mind Pétervásárán laktak, Ivád még csupán puszta s Pétervásárához tartozik. Amikor Pétervásárát összeírják, az Ivádiak mindig a pétervásáriakkal együtt szerepelnek. 1693-ban a Heves vármegyei papságot és birtokos nemességet javaikkal együtt összeírták, meghatározták az évi jöve­delmet és az erre eső taxát. Ivád ebben az összeírásban sem szerepel, ellenben Pétervásárán 3 Ivádi családfőt írnak össze: Ivágyi László Pétervására 39 frt. jövedelem után 4 ft 29 dénár taxát fizet Ivágyi János Pétervására 12 frt. jövedelem után 32 dénár taxát fizet Ivágyi Gergely Pétervására 54 frt. jövedelem után 5 ft 94 dénár taxát fizet. 27 Ekkor már a címerszerzők és a meg adományozottak egyike sem szerepel. Üj generáció veszi át az Ivádiak vezetését, melyben az intézkedés most is a Gergelyeknél van, bár ez a Gergely nem fia az előbbinek, hanem a címerszerző Györgynek unokája. Úgy látszik ő örököl legtöbbet névadójától a gyűjtögető s birtokvisszaszerző Gergelytől, mert ő szerepel a legnagyobb jövedelemmel is. A .XVIII. század elején jelennek meg újból az Ivádiak, mikor Dávid saját, valamint János, Gergely és László és az „Ivágyi" família többi leszármazottai nevében is protestált Heves vármegye. 1706. július 5-én tartott törvényszéken a Pálffyak ellen, hogy Ivágy nevű puszta igaz donátio és púra statutio alapján őket illeti. A tiltakozásban előadja, hogy Pálffy János őse, tutora (gyámja) volt az Ivágyiaknak és úgy vette zálogba Ivádot. Az Ivádiak tehát a tutori juss alatt zálogbavevőket tilalmazzák a további használattól. 28 A Pálffyak ellen emelt az a vád, hogy az egyik Ivádi gyámsága alatt annak vagyonára zálog­birtokot szereztek, nem új keletű. Már Ivádi Dávidné Zsófia asszony emlegeti 1617-ben kelt végrendeletében, s az Ivágyiak akkor is tiltakoztak. Viszont a Pálffyak nemcsak a tutorság alatt szereztek zálogbirtokot Ivádon és nemcsak az Ivádiaktól. Épp az előbb említettük, hogy a Mocsáryaktól erdődi Pálffy György kövesdi lakos 1666-ban Ivágyi Gergellyel együtt vett zálogbirtokot. A tiltakozásnak nem is igen lehetett foganatja, mert a Pálffyak továbbra is bir­tokosai maradnak részüknek. A Pálffyak tanúkkal bizonyítják, hogy Pálffy János, később fiai, György és János Ivád puszta 1/3 részét törvényes jogcímen bírták. Már atyjok is bírta a földet. Erre 22 tanút sorakoztatnak fel. 29 1713-ban már a Pálffyak is zálogosítanak. Pálffy János és felesége Nagy Lukács Örzse Ivád pusztának neki osztályba jutott 3-ad részének 3-ad részét (tehát Ivád 1/9-ed részét) 6 évre elzálogosítja Martony Dénesnek és Andrásnak 130 ezüstforintért, majd 1719-ben újabb hat évre meghosszabbítja a zálog­szerződést. 30 1718-ban a vármegye tanúkihallgatásokat tarthatott Ivádon, hogy mely rész illeti az Ivádiakat és a Mocsáryakat. Varga Mátyás Orczy István pétervá­sári jobbágya (94 éves) vallja, hogy Fülek veszedelme óta 31 kétszer—háromszor 9

Next

/
Thumbnails
Contents