Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 7. (Eger, 1978)

TANULMÁNYOK - Lénárt Andor: Gyöngyös város XVIII. századi igazgatásáról (A város főbírájának 1794-ben lezajlott pere) • 5

tisztázták a volt főbírót a feljelentések és az utcán széltében-hosszában hangoztatott vádolások alól. A volt főbíró vétkei a vagyon gondatlan kezelésében Az úriszék vizsgálata után a megye is foglalkozott az üggyel. Nem csupán belső gazdasági problémáról volt szó. A „publikum" (a közösség) véleményének figyelmen kívül hagyása, és tanácsba nem a város embereinek beválasztása olyan vihart kavart, hogy a gyöngyösi polgárok között már zendüléstől lehetett tartani. Ezért indított a vármegye is vizsgálatot, a polgárok nyugtalansága okának felderítésére. A gyűlésen is jelen volt szolgabírót bízta meg a megye a vizsgálat levezetésével, aki annak lefolyását és eredményét terjedelmes jelentésben terjesztette küldői elé. A szolgabíró által a vizsgálatról megfogalmazott jelentés több szempontból jelentős számunkra. Kiegészítette a protokollum egyoldalúnak tűnő bejegyzéseit a felzendülés okairól. Megtudhatjuk, hogy nem csupán gazdasági természetűek ezek az okok. Arra is fény derül, hogy kik a zendülés szervezői. Az üggyel kapcsolatban mi érdekli a felsőbbsóget: Nem utolsósorban a város vezetésének módszerére, gazdasági intézkedései, jövedelemgazdálkodása, ennek ellenőrzése megismeréséhez segít mégjobban hozzá.

41 A megyei hatóság a vizsgálat során elsősorban arra volt kíváncsi, hogy kik indították Nagy Károly főbíró és Gyöngyös város 1794. április 24-én (úgymond) szabályosan megválasztott tanácsa ellen a gyöngyösiek között a „nép nevében" a zendülést, és hogy milyen indítékok alapján? („Milyen indulatUU") A többi nem kevésbé fontos kérdés a felhozott vádpontok tisztázását szolgálta. Számunkra e kérdések elsősorban azért érdekesek, mert ezekből hitelesen tudjuk rekonstruálni az elöljáróság cselekedeteit, amelyek okot adtak a vádaskodásra. Egyúttal tulajdonképpen keresztmetszetét adják Gyöngyös város vezetésének, annak minden tennivalójával, hibájával együtt. (Ezek annak ellenére nyilvánvalókká válnak, hogy a kérdések feltevésének módja a bíró és a tanács tevékenységének mentő tisztázását szolgálta. A kérdésekben sokszor benne a számukra kedvező válasz sugalmazása is). Az elöljárók a „dolgok előmozdítására" az adózó néptől pénzt szedtek. A hivatalosan beszedett pénzzel nem számoltak el minden esetben. Nagy Károly hat esztendeig látta el bírói hivatalát. Ez idő alatt sok hasznosat tett a városnak: épületeket építtetett, a tűz ellen védőeszközöket szerzett. Ezekről azonban nincsenek számadások. Hogy csinált-e adósságot, és hogy a város kasszáját hogyan használta, azt nem lehet tudni. Felrótták a főbírónak, hogy az Encsi pusztát úgy használta, mint a magáét. Pazarolta város szénáját, egész télen ezt etette a lovaival a kocsisa, s a főbíró és a tanács tudtával másnak is adott. Amikor az Encsi pusztán 10 öl széna megromlott, azt a tanács eladta ugyan, de a kárt senki nem kérte számon senkitől. Azt, hogy a pusztán kinek milyen vetése volt, hogy a vetésterületeket hogyan szokták felosztani, arra nem volt rögzített határozat. Sem a heti, sem az országos vásárok jövedelme nem ment a főbíró kezébe. Nem tudni, hogy akik ezt adminisztrálták, pontosan számoltak-e el, nincs-e kára a közösségnek? 14