Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 7. (Eger, 1978)

KÖZLEMÉNYEK - Cs. Varga István: Németh László Sírokban és Egerben • 111

Puskinról írt drámát Németh László. Az orosz Petőfiről. De nem a „lánglelkű" költőről, a váteszről, a bronzlovasról, a Ruszlán és Ludmilla írójáról, a dekabrista forradalmárról — arról is! —, hanem Puskinról, az áldozatról. „Három nap alatt sok léhűtőnek eszébe jut, hogy 6 voltaképpen szerette ezt a Puskint, s hogy megrabolták a halálával. . . Én magam is kezdek tiszteletreméltó vonásokat felfedezni a költőben" — ezt Dolgorukov, ez a puskini Jágó mondja költő halála után, mert oly nyilvánváló, hogy jobb dicsérni a halott, mint kibírni az élő költőt, sőt: hogy nyugodtan lehessen Puskint nagy orosz költőnek nevezni, ahhoz élőbb legalábbis meg kell halnia — az arisztokrácia érdekei és érvei szerint." . .. „Ebből is, ennyiből is látszik, hogy Németh László darabja nem könnyű feladat sem színésznek, sem rendezőnek, — de a nézőnek sem. Németh László nem szórakoztatni, hanem tanítani akar, nem a zsöllyék kényelmét, hanem & feszült figyelés padsorait kínálja, hogy a világról, emberi viszonyokról, a társadalomról alkotott és szerzett tudását a maga egyáltalán nem könnyű nyelvén átadja — ó, nem a közönségnek — a hallgatóságnak." Nemcsak Németh László és a színház kapcsolatát jellemzik Gyurkó Géza szavai, amelyek a vitát is magában foglaló méltatás hangján szólnak: „Üj magyar dráma született. És ezzel új ösztönzés is a vitához. Mert Németh László drámaírói egyéniségében is az a megkapó, hogy lehet vele és neki örülni, lehet vele és miatta vitázni, — csak közömbös nem lehet, nem maradhat az ember. De hát végtére is a közömbösség az emberség és az emberiesség, a művészet és a politika legnagyobb ellensége."

9 Annak igazolására, hogy színház és drámaíró kapcsolata egymástól nehezen elválasztható, hogy korunk írói is igénylik a termékeny együttműködést, a „műhelymunkát", álljon itt Németh László vallomása: „ Abban, hogy a Csapdatéma több lett egy földobott s elejtett ötletnél, nagy része van Lendvay Ferencnek, akinek sajkódi látogatásán először beszéltem róla. Találkozásaim során ő vállalta a múzsa unszolását, amint a különös színpadi megoldást, a csapdává tett színpad lehetséges, vagy lehetetlen voltát is vele beszéltem meg. Jogos hát, hogy a darabot ő mutassa be elsőként"

10 Bodnárné A harmadik bemutató (egyben mindeddig az utolsó is a Németh-drámák egri színpadi sorozatában) 1972. április 9-én volt. A háromfelvonásos drámát az alábbi szereposztásban játszották: Bodnárné Lenkey Edit ifj. Bodnár János, Bodnárné nagyobbik fia Paláncz Ferenc, Jászai-díjas Bodnár Péter, mérnök Bodnárné kisebbik fia Ábrahám István Vajda László id. Bodnár János Somló Ferenc, Jászai-díjas Cica, Péter menyasszonya Péva Ibolya örzsi Antal Anetta Halász intéző Gyarmathy Ferenc Lakkné, szomszédasszony Nádassy Anna Dodó, patikus Kendeffy Gyula Lali, jegyző Szilágyi Lajos Csendőrőrmester Szili János 116